“És támasztott az Úr bírákat, a kik megszabadíták őket szorongatóiknak kezéből.” (Bir2,16)
Az a jelenség, ami a Bírák könyvében sorozatosan megjelenik, minket, mai embereket is jellemez. Vétkezünk Isten ellen – szenvedjük a bűn következményeit – Isten kiszabadít minket.
Ezt a tragikomikus spirált éljük át úrvacsorától úrvacsoráig, ahol megígérjük és megfogadjuk, hogy ezután Istennek fogunk élni, és sokszor ki se lépünk a templomajtón, már kicsúszik a szánkon egy rosszindulatú szó, vagy éppen a gondolatainkkal vétkezünk. Az erdődi templom kijáratánál van egy márványlépcső, ami ilyenkor télen csúszik, veszélyes, de tökéletesen ábrázolja a mi keresztyén életünket. A templomban könnyű keresztyénnek lenni, de mihelyt jönnek a hétköznapok csúszóssá válik az út. Vigyázzunk, nehogy elbukjunk!
Az Ige üzeni, hogy az Úrtól jön a szabadítás. Nem a szabatosság, hanem az igazi szabadság. Ezért mi nem teljesítménykényszerben, profitorientáltan, görcsösen kell, hogy éljük a mindennapjainkat, hanem abban a tudatban, hogy értékesek vagyunk Isten szemében olyannyira, hogy egyszülött Fiát adta értünk, hogyha valaki hisz benne el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Ámen!
Rácz Ervin,
Erdőd