„Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtelensége erősebb az embereknél.” (1Kor 1,25)
Egyszer egy faluban és környékén nagyon hosszú ideig tartott a szárazság és az emberek kétségbe estek. Persze ilyenkor a templomlátogatás is megnőtt és kérték a papot, hogy imádkozzon az esőért. Külön istentiszteletre hívta a lelkész a gyülekezetet, amelyben külön az esőért imádkoztak. A falu bolondja is elment az imaalkalomra, de másképp mint mások. Az ő kezében ott volt az esernyő és kérdően fordult a gyülekezet felé: úgy látom, ti nem hisztek abban, amiért imádkoztok, mert a ti kezetekben nincs esernyő. Talán minket is ilyen bolondnak néznek azért, mert hiszünk a láthatatlan Istenben, de ez a bolondság bölcsebb az embereknél.
Erőtlenség és bolondság a hit az emberek szemében. És talán éppen ez is a bizonyíték arra, hogy az evangélium nem emberi logika szerint íródott.
Bolondság! Isten a példázatbeli gazdát nevezi bolondnak, aki gyűjt, harácsol, de a lelki dolgokkal nem foglalkozik. Ez az emberi bolondság. Bármennyire is „ciki”, emberek szerinti bolondság hinni Istenben, mi számítsunk rá és számoljunk vele.
Erőtlenség! Az emberek ereje izzadtságszagú, bosszúálló, mérges és mérgező. Az Isten szerinti erőtlenség odatartja a másik oldalát is, elmegy a második mérföld útra is, mert van miből, mert van Kitől.
Isten adjon számodra ilyen bölcsességet és erőt erre a hétre is! Ámen!
Rácz Ervin,
Erdőd