Kezdőlap / Napi Ige / 2013. február 24.

2013. február 24.

“Kérlek azonban titeket atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyet szóljatok és ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben” (I.Kor. 1: 10).

Rossz hírek hallása esetén nem dughatjuk homokba a fejünket. és nem tehetünk úgy, mintha minden a legnagyobb rendben volna. Beszélni kell a rendellenességekről, hibákról, még akkor is, ha nem szívesen tesszük. Ki kell mondani az igazságot minden helyzetben, mert felelősek vagyunk egymásért, a feddéssel is használni akarunk. A szeretet, a mások megbecsülése azt is jelenti, hogy segédkezet nyújtok annak, aki elindult lefelé a lejtőn, nem lefelé nyomom vagy lökök rajta egyet, hogy bukjon le, visszahúzom és átölelem és a szemébe mondom az igazságot.

A mai kor veszélye ugyanolyan, mint az apostol korában. A demokráciában mindenki azt gondolja, hogy mondhat, amit akar, cselekedhet belátása szerint, jogot formál mindenki arra, hogy véleményét hangoztassa. Tele a sajtó és a közmédia ilyen szabad véleményekkel, amelyek sértegetésbe is átcsapnak.
Megoszlik a társadalom,  a “szakadás ” közénk ül, félő, hogy az egyházba is beköltözik a bizalmatlanság, pártoskodások veszik át Krisztus helyét, érdekszférák alakulnak ki, lazulnak az egység kötelei.

Jézus ezt mondotta: “Én és az Atya egy vagyunk”. Majd Pál így ír ugyanebben a levélben: ” A kegyelmi ajándékokban pedig különbség van, de ugyanaz a Lélek, a szolgálatokban is különbség van, de ugyanaz az Úr, és különbség van a cselekedetekben is, de ugyanaz az Isten, aki cselekszi mindezt mindekiben” ( I.Kor.12:4-6). Kérlek benneteket: ne feledjétek, egy a sorsunk, egy a végünk, kár volna elégnünk a gyűlölet tüzében! Ámen.

Fodor Lajos,
Halmi

Szóljon hozzá