„De Jézus ezt mondta: hagyjátok őt! Miért bántjátok? Hiszen jót tett velem, …”
Márk 14, 6
Elolvasni: Márk 14, 1-9
Egy különös asszonyi viselkedéssel találkozunk ebben a történetben, hisz a Jézus idejében az asszonyok nem örvendtek olyan nagy előjogoknak, mint ma, az akkori törvények szerint semmi keresnivalója nem lett volna olyan emberek között, akik Izráel előkelői, s főleg nem egy olyan szent ember közelében, mint amilyen Jézus. Mikor a bosszankodók kinyilvánították nemtetszésüket, Jézus, a fenti igét elmondva védi meg ezt az asszonyt. Vajon miért?
Ez az asszony, példa először is a hálás szeretetben. Valószínűleg nem most találkozott először Jézussal, bizonyára nagyon sokat kapott már tőle tanításai, csodái által, és ő most szerette volna meghálálni. Meg kell tanulnunk ettől az asszonytól, hogy csak az tudja igazán szolgálni Jézust, aki tisztában van azzal, hogy mit tett érte az Úr. Tekintettél-e valaha úgy a keresztre, hogy neked lenne ott a helyed, a te bűneid okozták azt a fájdalmat, amit Krisztus hordoz? Ha igen, akkor te is hálás életű vagy, ha nem, akkor ma úgy állj meg gondolatban a kereszt előtt, hogy ott először ne Jézust, hanem magad lásd meg, majd vedd észre azt is, hogy Ő helyet cserélt veled.
Abban is példa ez az asszony, hogy Ő ezzel a cselekedetével mindent megtett Jézusért, amit ő megtehetett, se nem többet se nem kevesebbet, mert az Úr Isten, nem vár el tőlünk erőnk feletti dolgokat. Ez a mi feladatunk is. A keresztyén élet nem kegyes szólamokból, nem csak imádkozásból és templomba járásból áll, hanem szolgálatból. Az Istent azzal tudnánk naponta megörvendeztetni, ha a tőlünk telhetőt megtennénk az Ő ügyéért. Jó lenne minden nap önvizsgálatot tartani és megkérdezni: vajon ma megtettem-e minden tőlem telhetőt az Isten szolgálatában?!
Utolsó gondolatként az sem elhanyagolandó gondolat, amit Jézus a szegényekért való áldozatvállalásról mond. Sokaknak talán megbotránkoztató. Jézus is önző? Jobban szereti magát, mint a szegényeket? Nem. Itt Jézus arra akar megtanítani bennünket, hogy minden cselekedetünk mozgatórugója az Isten iránti hála legyen. Önmagunktól véd meg ezzel. Karácsony környékén, vagy választások idején milyen megbotránkoztató nagy embereket látni a tévében, vagy a híradóban, amint kegyesen osztogatják a „szeretet” csomagokat. Önmagukra mutatnak ezzel is. Ennek az asszonynak a tette, Krisztusért történő cselekedet volt. Bárcsak mi is úgy tudnánk másokkal jót tenni, hogy ne az embert lássuk, akivel jót teszünk, hanem Krisztust a nyomorultban, a segítségre szorulóban. Ha megtanulunk hálás szívvel, minden tőlünk telhetőt megtenni Krisztusért, hiszem, hogy minket is megdicsér majd a mi Urunk. Milyen jó lesz, hogy, amikor ítéletre küldenének bennünket Krisztus Urunk azt fogja mondani: hagyjátok, hiszen jót tett velem! Ámen.
Nagy Róbert,
Apa.