„Azután bevitt engem a templom csarnokába. És megmérte a csarnok pilléreit: öt könyök volt az egyik oldalon, és öt könyök a másik oldalon. A kapu szélessége pedig három könyök volt az egyik oldalon, és három könyök a másik oldalon. A csarnok hosszúsága húsz könyök volt, szélessége tizenegy könyök, és tíz lépcsőfok vezetett föl oda. A pilléreknél oszlopok voltak, egy az egyik oldalon, egy a másik oldalon.”
Ezékiel: 40, 48-49
Elolvasni: Ezékiel: 40, 28-49
Amit Ezékiel lát, egy olyan csoda, aminek valóságáról még álmaiban sem mert volna gondolni. Izráel népét elhurcolták az idegen népek, fogságban volt. A teher számukra nemcsak az idegen környezet, hanem az otthonról megmaradt utolsó emlékkép, amikor látták, hogy az idegen hatalmak lerombolták otthonaikat, és büszkeségüket: a szent hajlékot. Ez utóbbi mindennél nagyobb fájdalmat okozott nekik. Az Úr Isten ismeri az ember érzéseit, ezért megpróbálja sebeinket begyógyítani. Ezt teszi akkor, amikor Ezékielnek megmutatja az újonnan felépülő templomot. Remény ez a reménytelenségben. Lesz hazatérés, lesz szent hajlék, lesz kegyelem és megbocsátás. Erről szól a mai ige.
A választott nép nem tudta helyrehozni azt, amit elrontott, mert a bűnre egyetlen megoldás van: a bocsánat. Bármennyire is keresnénk más megoldást, nincs. Sokszor küszködünk, mert szeretnénk elfelejteni, vagy jóvátenni, máskor meg igazoljuk magunkat, hogy nem vagyunk hibásak, nem is úgy gondoltuk. Sokféle megoldásunk van, de egyik sem megoldás. Mikor Isten Ezékielnek megmutatja a templomot, szavak nélkül azt közli vele, hogy van bocsánat. A Jelenések könyvében azt mondja az Ige: „Imé adtam elődbe egy nyitott ajtót, amit senki be nem zárhat” (Jel. 3,8). A választott népnek kinyitotta a templom ajtaját, nekünk is kinyitja a kegyelemnek és az irgalomnak ajtaját.
Tudnunk kell, hogy nem olcsó bocsánat ez, a nyitott ajtó, nem olcsó nyitott ajtó. Mérhetetlenül sokba került ez az Istennek: egyetlen Fiának, Jézus Krisztusnak szenvedésébe és halálába. A golgotai véres kereszt előtt állva gondolatban és lélekben, átélted-e valaha, hogy Jézusnak minden szenvedése éretted történt? Amit kezeddel vétkeztél, azért az Ő kezét szögezték át, lábad sok görbe útjáért, az Ő lába vérezett, agyad iszonyú gondolataiért, rajta volt a töviskorona. Aki így éli át a bűnbocsánatot, az felszabadul, és ugyanakkor nem egykönnyen vétkezik, mert nem akar fájdalmat okozni annak, aki mindezt vállalta érte.
Isten megnyit földi ajtókat, de a megtérő bűnösöknek megnyitja a mennyország ajtaját is, ma ezt mondja: „Vár Atyád szerelme, vár rád vigasza, jöjj a messze tájról, ó jöjj haza.” Ámen.
Nagy Róbert,
Apa