„És oda vitt engem, és ímé egy férfiú vala ott, tekintete mint az ércnek tekintete, és len-zsinór vala kezében és mérőpálca; és a kapuban áll vala. És szóla nékem az a férfiú: Embernek fia! láss szemeiddel és füleiddel hallj, és figyelmetes légy mindarra, amit mutatok néked; mert hogy ezeket megmutassam néked, azért hozattál ide: hirdesd mindazokat, amiket látsz, Izráel házának.” (Ez 40,3-4.)
Porba hullott álmok. Romba dőlt tervek. Szertefoszlott remények. Valahogy így érezhette magát a választott nép, miután a babiloni fogságba kerültek. valahogy így érezhetjük mi is olyankor magunkat, amikor nem várt kellemetlen dolog, megpróbáltatás vagy akár tragédia ér bennünket. De még akkor is van folytatás, Istennek a színfalak mögött még akkor is van terve, amikor úgy tűnik, veszve van minden.
Ott ül a választott nép elhurcolva, fejét a porba csüggesztve, és már-már önmagáról is megfeledkezik, amikor történik valami. a fogság harmadán, 25 évvel elhurcolásuk után Isten csodálatos üzenetet hirdet a foglyoknak. lerombolták a várost, felégették a templomot, de Isten Angyala ott van Jeruzsálemben mérőpálcával a lezében és már az új város és templom terveit méri ki. Isten helyreállít mindent. Újjáépíti a lerombolt álmokat, terveket, reményeket. De úgy, hogy előtte megtisztítja az embert.
Neked is szól most Ezékiel látomása. üzeni számodra, hogy ott, ahol úgy érzed, nincs már remény, nincsenek már álmok, füstbe ment minden terv, akkor ott Isten maga tesz valamit az érdekedben. Ő már készíti a szabadulást a bűnből s annak minden következményéből. Jézusban újjáépített mindent. Ő az a Sarokkő, akire építheted életed.
De ugyanakkor Isten Angyala nem egy ember, hanem egy egész közösség érdekében cselekszik, ami minket arra tanít, hogy Istennek nem csak velem van terve, hanem az Egyházzal is. Újjáépíti életem, hogy enmgem is beépítsen az Egyház nagy épületébe. Az Angyal kezében ott a mérőpálca. Vajon milyennek találja életemet, ha megméri azt?
Kürti Tamás, Szatmárgörbed – Aranyosmeggyes.