“… prófétálj Góg ellen, és mondjad: Így szól az Úr Isten: Ímé, én ellened megyek Góg, Rós, Mések és Tubál fejedelme! És elcsalogatlak és vezetgetlek, és felhozlak messze északról, és beviszlek Izráel hegyeire. És kiütöm kézívedet balkezedből, és nyilaidat jobbkezedből kiejtem. Izráel hegyein esel el te és minden sereged és a népek, melyek veled lesznek; a ragadozó madaraknak, minden szárnyas állatnak és a mezei vadaknak adtalak eledelül.A mező színén esel el, mert én szóltam, ezt mondja az Úr Isten. És bocsátok tüzet Mágógra és azokra, a kik a szigeteken bátorságosan laknak, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr. És az én szent nevemet megismertetem az én népem, Izráel között, s többé nem hagyom megfertéztetni szent nevemet; és megtudják a pogányok, hogy én, az Úr, szent vagyok Izráelben! Ímé, eljött és meglett, ezt mondja az Úr Isten; ez az a nap, a melyről szólottam.”
Ezék. 39,1-8
„Góg és Magóg fia vagyok én…”, mondja Ady, hát, ha ez tényleg így van, az enyhén szólva is kínos, hiszen Góg ellen, aki hadba vonul, harcol az Isten, s Magóg ellen, aki otthon marad bátorságosan, tüzet bocsát le. A vég ugyanaz, pusztulás. Egyfelől mi is lehetünk egyenként, vagy közösen ilyenek, harcba vonulók és egyfajta hamis biztonságban lakozók. De Ady többet sejtet. Szerinte a magyarságnak van köze Goghoz és Magóghoz, az apokalipszis Isten ellen vonuló népeihez.
Mi utalhat arra, hogy nekünk, magyaroknak, tényleg közünk van Góghoz és Magóghoz? Van egy fajta történeti szemlélet, ami az íjfeszítő népeket mind egy tőről gyökerezteti. Hagyomány krónikákban és mondákban. Szkíták, hunok, avarok, magyarok, besenyők, kunok, etc. egy nép fiai. A honfoglalás utáni Európa is besegített ebbe, mikor a magyarok nyilai ellen kért kegyelmet Istentől, mikor a magyar(ogre)OGRE lett. A magyar egy nép, aki ítéletet oszt aztán elveszik. Hitték, s tettek is érte Trianonban.
Ha íjfeszítők lennénk is, szigetlakók nem vagyunk bizonyosan. De ha átvitt értelemben nézzük: Magam is nem csak feszítem az íjat néhanapján, de sokszor elszigetelődöm szándékosan, vagy mert nem mindenkivel tudok mindenben egyetérteni külön álló leszek.
JÖN Isten ígérete: „És kiütöm kézívedet balkezedből, és nyilaidat jobb kezedből kiejtem.” –mondja az Úr.” És bocsátok tüzet Mágógra és azokra, a kik a szigeteken bátorságosan laknak, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr. Mi a megoldás, hogy balkezes íjászok leszünk? Hogy nem költözünk szigetekre? Az kell, hogy semmi közünk ne legyen Góghoz és Magóhoz.
Igen ez kell, s szeretném, ne lenne közünk Gőghöz és Demagóghoz se, és mi lennénk az Atya fiai, akik minduntalan ostromolják az Istent, „Mi Atyánk…” Ámen.
Jobb Domokos,
Ombod