Zak 13,9 „És beviszem a harmadrészt a tűzbe, és megtisztítom őket, a mint tisztítják az ezüstöt és megpróbálom őket, a mint próbálják az aranyat; ő segítségül hívja az én nevemet és én felelni fogok néki; ezt mondom: Népem ő! Ő pedig ezt mondja: Az Úr az én Istenem!”
Önbecsapás lenne az, ha úgy gondolnák, hogy nekünk nincs szükségünk Isten megtisztító munkájára. Az gyakran előfordul, hogy nem látjuk saját vétkeinket, nem tudunk azon tetteinkről, amelyek Isten akaratával ellentétesek. Mindennek az az oka, hogy sokkal könnyebben észrevesszük mások életében a hiányosságokat, mint a magunkéban. Még jó, hogy Isten az Ő bölcsessége szerint pontosan akkor tisztít vagy éppen próbál meg minket, amikor éppen szükségünk van rá, nem pedig akkor, amikor mi elérkezettnek látjuk az időt. A tűzben megtisztított ezüst és megpróbált arany képe számunkra azt jelenti, hogy ez a folyamat fájdalmas. Sajnos túlságosan nehezen vállunk meg attól a szennytől, ami az évek során hozzánk nő, éppen ezért érint fájdalmasan Isten munkája az életünkben.
A megtisztítás és megpróbáltatás tőlünk függetlenül bekövetkezik az életünkben, viszont az már a mi felelőségünk, hogy mindez alatt mit teszünk. Szembe szállunk Istennel és Őt hibáztatjuk minden bajért vagy belátjuk kegyelemre szorult voltunkat és segítségül hívjuk az Ő nevét? Az ige örömüzenete csak a segítségül hívás esetén teljesedik ki: „Népem ő… az Úr az én Istenem”. Isten vezessen minket erre a felismerésre, hogy a legnagyobb megpróbáltatásainkban tudjunk bizonyságot tenni: az Úr az én Istenem. Ámen!
Erdei-Árva István,
Szamoskóród