Lukács 5: 17-26 „De nem találvá módot, hogy a sokaság miatt mikép vigyék őt be, felhágának a háztetőre, és a cserép-héjazaton át bocsáták őt alá ágyastól Jézus elé a középre. (19)”
Mai Igénk egy nagyon fontos történetet dolgoz fel, jelentősége abból is látszik, hogy mind Máté, mind Márk részletesen leírják az evangéliumokban.
I.
Arról olvasunk, hogy a sokaság miatt nem tudnak Jézushoz vinni egy beteg embert, annak hozzátartozói. A sokaság elállja a Jézushoz vezető utat. Krisztus beszédét hallgató emberek akadályként állnak a Krisztushoz sietők útjában.
Krisztus azt akarja, hogy hozzá vezessünk másokat, de vajon viselkedésünkkel, életvitelünk rossz reklámjával nem válunk olyanokká, mint ez a Krisztus beszédeit hallgató tömeg? Nem álljuk el sokszor a Krisztushoz sietők útját pont mi, akik „Krisztusra figyelünk”.
Egy falusi gyülekezetbe beköltözött egy idegen család. Elmentek a templomba, amikor le akartak ülni egy üres helyre, szóltak, hogy az valaki másnak a padja. Majd máshová akartak ülni, de az a hely is valakié volt, igaz, hogy rég nem volt templomba, aki ott szokott ülni, de azért a hely az övé. A család állva „ülte” végig az istentiszteletet, majd soha többé nem ment abba a templomba.
II.
Aki igazán Krisztushoz akar jutni, vagy juttatni valakit, annak semmi sem lehetetlen. Nem tudnak bejutni az ajtón, az ablakot is elállják, de a Krisztussal találkozni akarók előtt nincs akadály. Annyi kifogást hallottam már a templomkerülőktől, télen túl hideg van, nyáron meg túl meleg. A történet arról beszél, hogy Krisztus előtt nincs helye az üres kifogásoknak, aki Krisztushoz akar jutni, ha kell a tetőn át is megteszi. Ne engedd, hogy bárki vagy bármi megakadályozzon abban, hogy Krisztus elé vidd bűneidet, terheidet! Ámen
Máthé Róbert
Patóháza