„Ez amaz én szerelmes Fiam, őt hallgassátok.” Lk. 9,35/b
A mára kijelölt igeszakasz Jézus Krisztus megdicsőülését írja le. Ma arra próbáljunk meg odafigyelni, hogy hogyan hatott Jézus tanítványaira a hegyen történt esemény, amit ott láttak?
Amikor Jézus kissé félrevonulva csendesen imádkozott, eközben több rendkívüli dolog történt. Az Ő „orcájának ábrázata elváltozék” és „ragyogott vala, mint a nap”. „A ruhája fényes lőn, igen fehér, mint a hó, mihez hasonlót a ruhafestő e földön nem fehéríthet.” Eközben „megjelenék néki Mózes Illéssel együtt, és beszélnek vala Jézussal”. A tanítványokat rendkívül fellelkesítette az amit láttak, mert még mindig nem az igazi összefüggéseiben értették és szemlélték a történteket. Biztosak voltak abban, hogy a mennyei küldöttek a Messiás uralkodását fogják bejelenteni, és így végre hamarosan megalapítják Jézus királyságát Izráelben, majd pedig az egész Földön. Péter ettől a lelkesedéstől késztetve kiált fel: „Mester, jó nékünk itt lennünk: csináljunk azért három hajlékot, egyet néked, Mózesnek is egyet, és egyet Illésnek.” Péter azonban most sem tudta, mit mond, mert amit mondott, azt nem a Szentlélek adta a szájába, hanem Sátán.
Ilyen az ember! Képesek vagyunk arra, hogy félreértelmezzük egymás szavát, cselekedetét, vagy a körülöttünk megtörtént eseményeket. Azt képzeljük bele az eseményekbe, amit mi igazán szeretnénk, hogy megvalósuljon. És az ilyen félreértelmezett dolgoknak a végeredménye, majdnem mindig a csalódás. Nem erre számítottam, nem ezt képzeltem el. Ez történt akkor is, amikor Isten a gyermek Jézus személyében küldte el a megígért Szabadítót. Sokan csalódtak akkor is, nem ezt hittük, nem ezt képzeltük el. Csalódtak! Itt is a tanítványok számítottak valamire, de nem az, következett be. Ha Jézus fennmarad a hegytetőn, akkor az „emberi család” örökre elvész. Péter szavai Jézus felé a Kísértő szavai voltak, Jézusnak sokkal könnyebb lett volna fennmaradni a hegyen, mennyei dicsőségben, mint lemenni és vállalni a borzalmas kereszthalált.
Jó itt lenni, mondják a tanítványok, de akkor Isten terve nem teljesedik be. S miközben Péter boldogan mondja Jézusnak az elképzelését, hirtelen „fényes felhő borította be őket”, és ebből a felhőből egy szózat hallatszott. „Ez az én szerelmes Fiam, a kiben én gyönyörködöm: őt hallgassátok.” A tanítványok amikor ezt meghallották, arcra estek és nagyon megrémültek. Valóban sokszor sugall nekünk is a Sátán több olyan dolgot, ami szívünket elfordíthatja Istentől. Ezt halljuk meg mi is, mában élő tanítványok, hogy Isten Fiának a szavát hallgassuk. Halljuk meg, ne értsünk bele fölösleges dolgokat, hanem mindig kérjük a Szentlelket, hogy az Ő akaratát igazán értsük meg. Ámen
Kovács Mátyás-Péter,
Sándorhomok