„Ne nézd el, ha embertársadnak a marhája vagy juha elcsatangol, ne menj el mellettük közömbösen, hanem tereld vissza embertársadhoz. … Ne nézd el, ha embertársadnak a szamara vagy marhája kidől az úton. Ne menj el mellettük közömbösen … mert utálja Istened az Úr mindazokat, akik ilyet tesznek.”
5Móz. 22, 1-5
Olvasandó: 5Móz. 22, 1-12
Napjainkban nagyon sok olyan beteg van, aki egy agyvérzés következtében mozgásképtelenné válik, egyik napról a másikra érzéketlenné válik keze – lába. Rettenetes ez az állapot. Van azonban egy hasonló betegség, melynek következménye súlyosabb, mint a testi betegségé, mert ez a lelket bénítja meg. Ennek a betegségnek az a neve, hogy: KÖZÖMBÖSSÉG.
Az ilyen ember képtelen együtt érezni valakivel, képtelen átélni a másik ember nyomorúságát, s ha látja is, nem mozdul, nyugodtan elmegy a bajbajutott mellett, nem rendítik meg a tragédiák sem, nem szorul össze a szíve a legnagyobb fájdalom láttán sem. Fertőző ez a betegség, mert társadalmunkban egyre többen szenvednek ebben, de az Igéből kiderül, hogy a Mózes idejében sem volt ez másképp, ezért figyelmezteti őket Isten: ne nézzék el egymás baját.
Mi van a közömbösség hátterében? Talán a szem gyengesége. Egyszerűen nem vesszük észre egymást, a kiáltó szükséget és nyomorúságot, de ez nem mentség, ebből a vakságból ki lehet gyógyulni. A túlterheltség is egy mentség lehet. Sokszor annyi terhet hordunk, hogy úgy érezzük, hogy a máséval már nem tudunk megbirkózni, ám ha Jézussal is megosztanánk azokat, másra is jutna erőnk. Fáradtak és csalódottak vagyunk, nem érdemli meg a másik a segítséget, és nem egyszer a káröröm is közömbössé tehet bennünket.
Mit szól ezekhez az érvekhez Isten? Ellenzi. Világosan a tudtunkra adta, hogy összetartozunk. Pál apostol azt tanítja, hogy egy vérből származunk. Nem csak összetartozunk, hanem tartozunk is. Akit megragadott Isten kegyelme, az tudja, hogy a bűn – amnesztia után egy életre adósa az Istennek, akinek embertársainkon keresztül mutathatjuk meg hálánkat. A legnagyobb érv azonban elhangzik az Igéből is: utálja az Isten azokat, akik nem így cselekednek. Ha nem akarom, hogy utáljon az Isten, ki kell gyógyulnom a közömbösség betegségéből. Meg kell, hogy tegyem az embertársamért, azért aki barátom, azért, aki családtagom, de azért is aki az ellenségem, mert szeretem az Istent és vágyom arra, hogy Ő is szeressen engem.
Jézus erre is megtanított bennünket. Ő mindig észrevette, ha valaki elesett, kiborult a terhek alatt. Észrevette azt, akit harmincnyolc év alatt senki nem vett észre, de a fa lombjai között meghúzódó Zákeus mellett sem ment el közömbösen. Sőt, a kereszten még ellenségeiért is könyörgött. Ne nézd hát el, ne fordulj el felebarátodtól, hanem fordulj hozzá, fordíts rá időt, energiát, szeretetet, ne vonulj félre tőle, hanem vonulj el vele az Áldott Orvoshoz, mert ez az Isten szent és kedves akarata. Ámen.
Nagy Róbert,
Apa