5 Mózes 33
“Boldog vagy Izráel! Kicsoda olyan, mint Te? Nép, akit az Úr véd, a te segítségednek pajzsa, és aki a te dicsőségednek fegyvere!” 29.a
A célegyenestől csak néhány méter választja el Izráel népét, hamarosan elkezdődhet annak a földnek a birtokbavétele, amelyet Isten már megigért az ősatyáknak. Ez az állomás a Mózesre bízott feladat teljesítését is jelenti. Ő nem mehet be az ígéret földjére, de a Piszga tetőről megláthatja. Mielőtt ez megtörténne, mint a betegágyon fekvő atya, áldást mond a Izráel törzseire. Sokat jelző mindaz, amit felsorol. Ezekben a felsorolásokban észrevesszük Istent, az ő ajándékait, gondviselését, szeretetét. Aki mindezeket meglátja, és Istennek tulajdonítja, az valóban boldog lehet. A mai napra szóló boldogságunkat mi határozza meg? Az éjszakai kényelmes alvás? A jó munkahelyre való elindulás? Az esedékes délutáni bevásárlás terve? Mindez szükséges az emberi lét számára. Isten ennél sokkal többet akar adni! Ő népet választott magának, megszólította Ábrahámot, népét Mózes által kivezette Egyiptomból, 40 esztendőn vezette és gondját viselte a pusztában úgy, hogy nem ártott nekik semmi, bár a nép tetteinél és hitetlenségénél fogva sokszor megérdemelhette élete eltörlését. Isten nem akarja az ember pusztulását. Életed akarja védeni ma is! Ő erős pajzs és erős bástya. Engedd, hogy vezessen!
Ilonczai Zsombor,
Szárazberek