5Moz 25,6.És majd az elsőszülött, a kit szülni fog, a megholt testvér nevét kapja, hogy annak neve ki ne töröltessék Izráelből.
A mai felolvasott igeszakaszból a sógorházasságot szeretném kiemelni. A sógorházasság az ószövetségi kor ama szociális intézkedései közé tartozott, amelyekkel részint egy gyermektelen özvegyen akartak segíteni, részint egy utód nélkül elhalt férfi nevét és családi birtokát akarták fenntartani. A sógorházasságra kötelezett testvér nem mindig volt hajlandó azonban özvegy sógornőjét elvenni, s erre vonatkozott a sarulehúzás mely megszégyenítés volt, ugyanakkor a sógorházassági jog átruházásának a jelképe egy távolabbi rokonra.
Mennyire aprólékosan meg volt szervezve Izraelnek élete. Ebből a leírásból kitűnik az, hogy a cél arra mutatott, hogy gyarapodjanak és sokasodjanak. És ha most a saját magyar népünk életét helyezzük ide, akkor azt kell mondanunk, hogy itt szaporodásról, gyarapodásról szó sincs. Nem azt akarom, hangsúlyozni, hogy világunkban kellene a sógorházasság, hanem azt, hogy ahol lehetne gyermeket szülni és nevelni, ott ne csak egyet vagy kettőt vállaljanak a házastársak, hanem annál többet is. Isten ajándékba adja a kicsinyeket, de általuk gyarapítjuk népünket is, és így nemcsak egy család neve, birtoka marad fen, hanem fenmarad a magyar nép neve, kultúrája, szokása, élete a jövendőben is. Ámen
Kovács Mátyás-Péter
Sándorhomok