„Akkor szóla Józsué az Úrnak azon a napon, amelyen odavetette az Úr az Emoreust Izráel fiai elé; ezt mondotta vala pedig Izráel szemei előtt: Állj meg nap, Gibeonban, és hold az Ajalon völgyében! És megálla a nap, és vesztegle a hold is, amíg bosszút álla a nép az ő ellenségein. Avagy nincsen-é ez megírva a Jásár könyvében? És megálla a nap az égnek közepén és nem sietett lenyugodni majdnem teljes egy napig. És nem volt olyan nap, mint ez, sem annakelőtte, sem annakutána, hogy ember szavának engedett volna az Úr, mert az Úr hadakozik vala Izráelért.”
(Józs 10,12-14.)
Kicsoda az, aki ne szeretne közülünk csodát megtapasztalni? Életünk megannyi nyomasztó helyzeteiben, egy-egy betegségben vagy fájdalomban, a megpróbáltatás idején szeretnénk megérezni, hogy velünk az Isten és megsegít bennünket, kimenekít a szorongató élethelyzet súlya alól. Azonban ezekben a helyzetekben igen gyakran megfeledkezünk arról, hogy Ő mellettünk van, ezért jó, hogy az Ige emlékeztet.
A honfoglalás hősies kora volt Isten választott népe életének, amikor saját szemeikkel láthatták: „Isten hadakozik érettük.” Eljött a pogány népen megítéltetésének ideje, és Isten bevezeti választott népét felemelt karral az Ígéret Földjére.
Csoda történt Gibeonban, a nap megállt mintegy teljes napig. Mindez azért történt, hogy Isten népe legyőzhesse az ellenük támadt pogány királyok szövetségét. Emlékezetes esemény volt ez, amikor Józsué, mintha csak ez lett volna a legtermészetesebb dolog, mindenki hallatára parancsolt a napnak, és az engedelmeskedett. Isten őt rendelte a honfoglalás küzdelmes feladatának elvégzésére, és ha az kellett, hatalmával támogatta. Mindez azért volt lehetséges, mert hite nem ingott meg Urában, és követte rendületlenül az Ő parancsait.
Jézus azt mondta tanítványinak: Bizony, bizony mondom néktek: Aki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekeszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek. És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt.”
A választott nép a honfoglalás hősies kora után csakhamar megfeledkezett Isten gondviselő hatalmáról, és eltértek tőle idegen Istenek után. Mi vajon eltérünk-e Tőle? Hadd maradjunk meg Ő mellette, és ragaszkodjunk Hozzá. Hiszen életünk megannyi küzdelmes szakaszaiban, lelki és testi háborúinkban sokszor érezzük úgy, hogy összefogtak ellenünk, és minden ránk tör. De Isten ott van mellettünk, készen a segítséggel, megsegít mindaddig, míg szavát megfogadjuk, akarata szerint cselekszünk, és hitünk rendületlen Istenben.
Kürti Tamás
Szatmárgörbed-Aranyosmegyes