Lk. 20, 9-19
“Monda azért a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat: talán azt, ha látják, megbecsülik.”
(Lk. 20, 13)
Az Isten gazdagságában élő ember élete minden szempontból jó.
Hajlamos földi társadalmunk a gazdagságot csupán materiálisan elképzelni, anyagi szempontból. Gazdagnak az számít, aki képes anyagilag függetleníteni magát, nincsenek kifizetési gondjai és terveit nem korlátozza a pénzhiány. Ez nem egyforma Isten gazdagságával, aki mind lelkünkre mind testünkre gondol.
Így jelenik meg a gonosz szőlőmunkásokról szóló példázat Lukács evangéliumában. A szőlőmunkások meg akarják tartani a szőlős minden termését, mert a gazdagság, a jövedelem elvakítja őket. Nem akarnak a tulajdonosnak semmit adni.
Sokszor sajátítjuk ki e világi életünket saját magunknak. Mindent magunknak akarunk, ösztönszerűen ragaszkodunk a vagyonhoz, időnkhöz, erőnkhöz, mindenhez, nem látjuk be, hogy tartozunk valakinek, aki teremtett, fenntart és vigyáz reánk. Valakinek, aki tudja, életünk csak akkor lehet tökéletes, ha az anyagi javak mellett a lelki gazdagságra is szert teszünk. A szőlős tulajdonosa azt szeretné, ha becsületesen gondoznánk a gyümölcsöst, ha betartanánk ígéreteinket, ha a megállapodás érvényes lenne ránk is, ha szeretettel fogadnánk azokat, akiket ő hozzánk küld, és így váljunk lelki és anyagi gazdagokká.
Sokatmondó a szőlőmunkások magaviselete. A küldött szolgákat megverik, elkergetik, nem hallgatnak a szóra, a kérésre, sőt amikor az örököst meglátják gyilkos szándék születik meg szívükben.
Mindannyian láthatjuk lelki szemeikkel megérkezni Isten Fiát erre a világra. Látjuk amint egy ártatlan kisbaba formájában kopogtat szőlősünk ajtaján. Ez a karácsonyi ünnep próbatétel életünk számára, hogy milyen lelkülettel fogadjuk a hozzánk küldött Fiút. Elutasító, gyilkos, bűnös a mi lelkünk és szándékunk, vagy pedig teljes az Szentlélekkel.
A gazda felteszi a 13. versben a kérdést: Mit cselekedjem ?
Te vajon hogyan cselekszel?
Kiss József
Pálfalva.