„Ne hazudjatok egymásnak, mert levetkőztétek a régi embert cselekedeteivel együtt, és felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt. Itt már nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus.” Kol. 3, 9-11
Olvasandó: Kolossé 3, 5-17
Egykor és most, fogalmaz Pál apostol a kolossébeliekkel kapcsolatban, és közben feltárul az óriási különbség a két életszakasz között. Egykor a bűn rabságában éltek, hazugságban, lopásban, paráznaságban, és sorolhatnánk a bűneiket, de mindezt levetkőzték és egyre inkább kezdtek hasonlítani Jézus Krisztusra.
Talán mélyet sóhajtasz magadban, kedves olvasó, és azt mondod milyen jó nekik, de neked sehogy nem akar sikerülni ez az átöltözés. Ady így fogalmaz, a: Jóság síró vágya című versében: „Buzgóságban sohsem lohadni,/ Semmit se kérni, el se venni,/ Nagy hűséggel mindent szeretni:/ Milyen jó volna mindig adni. … Meleg karokban melegedni, / Falni suttogó, drága szókat, / Jutalmazókat, csókolókat: / Milyen jó volna jónak lenni.” Valóban milyen jó lenne olyannak lenni, ahogy az apostol írja, de nem megy, egyik kudarc a másik után, s aztán már meg sem próbálod, s minden marad feltételes módban, mint ahogy Ady írja.
A mai Ige örömhíre, hogy Jézus azért jött, hogy jóvá tegyen bennünket, téged is. Nem te saját magad, hanem Ő téged. Mikor meglát a magad rongyaiban, leveti azokat, és felöltöztet az Ő tiszta ruháiba. Semmit sem kell tenned érte, az új ruha árát Jézus fizette ki, csupán fel kell ismerned, hogy nagyon kopott, nagyon szennyes, nagyon cserére szorul a ruhád. Engedd hát, hogy átöltöztethessen, hogy te is megújulj Teremtőd képmására. Ámen.
Nagy Róbert, Apa