IV. Mózes 33
“Űzzétek ki akkor a földnek minden lakosát a ti színetek elől, és veszessétek el minden írott képeiket, és minden ő öntött bálványképeiket is elveszessétek, és minden magaslataikat rontsátok el! (52. vers)”
Az Ige első mondata a balga írásértelmező előtt talán kegyetlenségnek is tűnhet. Milyen haragos, kegyetlen Isten áll előttünk az Ószövetségben, mondják némelyek. Milyen szeretetlenségről tanúskodik az, hogy szegény kánaáni őslakosoknak menniük kell, mert Izráel Isten parancsára kiűzi őket. El kell hagyják otthonaikat, földjeiket, mert jön Izráel. Nem lehetne békésen együtt élni?! Nem férhetne el azon a földön a régi és az új lakosság egyaránt?! Mi szükség erre kegyetlen „Űzzétek ki” parancsra?!
I. Isten mindig mindent a legbölcsebben cselekszik. Nem szeretetlenség áll az Ige hátterében, éppen ellenkezőleg népe és gyermekei iránti féltő szeretete. Az őslakos kánaániakkal való együttélés veszélyes. Nem akármilyen pogány vallásokat gyakorolnak ők, hanem olykor a legembertelenebb, hátborzongató, szinte sátánista bálványtiszteleteket tartanak. Vallásukhoz hozzátartozik a varázslás, halott idézés, mágia, ember és gyermekáldozatok. Isten bölcsen gondolkozik, amikor ezektől távol akarja tartani népét. Ezért kell lerombolni a bálványképeket, magaslatokat, és az írott képeket is. Izráelnek nem lehet köze ehhez a szörnyű istentelen kultuszhoz, meg sem ismerheti, ezért kell kiűzni ezeket a lakosokat, hogy még az se legyen, aki a szóbeszéd útján megismerteti Isten szent népével ezeket az ördögi gonoszságokat.
II. Az Ige megtanít bennünket arra, hogy a világ tele van olyan veszélyekkel, melyek sokszor észrevétlenül, de az Isten gyermekeinek szívét, lelkét üdvösségét rabolhatja el. Ezekkel nem lehet együtt élni. A bűnt nem tűrheted meg életedben, nem tekintheted ártalmatlannak.
Sokszor kényelmesebbnek tűnik úgy szeretni Jézust, hogy a bűnnel szemben is toleránsak vagyunk, de Isten azt akarja, hogy űzz ki az életedből mindent, ami Krisztushitedet veszélyezteti. „nem szolgálhat két úrnak senki sem” – mondja Jézus Krisztus.
III. Arról is olvasunk Szentírásban, hogy ennek a rendeletnek nem engedelmeskedik teljesen Isten népe. A veszélyes vallású népeket nem űzi ki, hanem megtűri maga között. Ennek a következménye, hogy a velük való közösség megfertőzi a hitéletüket. Eltávolodnak Istentől, sőt sokszor bűnhődnek is tévelygéseik miatt.
Isten azért félti az életünket, mert nem csak a bűntől, de a bűn következményeitől is meg akar őrizni. Ámen
Máthé Róbert, Patóháza