2011. március 14.

Olvasandó: 4Móz 27, 1-11

“Mózes pedig vivé ezeknek ügyét az Úr elé.”

(4Móz 27, 5)

Czélofhád lányai igazságszolgáltatásért mennek Mózes és Eleázár pap elé „örökség ügyben”. Az apjuk meghalt úgy, hogy nem volt a lázadók között. Elvileg nem veszítette el vagyonát a család, de mivel nincs fiú utód, nincs örökös sem. Mózesnek törvényt kell módosítania, mert ellehetetlenedik a helyzet. Döntenie kell! Mit tesz?

Nem okoskodik, nem fitogtatja erejét és hatalmát gyenge partnerei ellen, nem mondja a magáét. Egyszerűen imádkozik és az Úr elé viszi ezeknek az embereknek az ügyét. Hány olyan esetről hallunk, amikor testvér pereskedik testvér ellen? Emberek, akik egykor örök hűséget fogadtak egymásnak, most gyűlölettel állnak egymással szemben a bíróságon. Miért? Ez senkinek nem jó. Azt teszik, amit nem akarnak, mert nem tudnak dönteni, mert nem tudnak értelmes dolgot cselekedni, mert nem találnak megoldást.

Mózes példát adott arra, hogy mit kell ilyenkor tenni. Vidd az Úr elé ügyeidet alázatosan, imádságban!

Én nem tudom, hogy neked milyen ügyeid vannak. Isten tudja. Ha Isten elé viszed őket, átéled azt, amit Reményik Sándor ír a közismert „Kegyelem” című versében: először sírsz, aztán átkozódsz, s a lehetetlenség konok falán zúzod véresre koponyád – és nem megy a dolog. Nincs megoldás… Aztán úgy folytatódik: egyszer csak “magától” megnyílik az ég, és ez a “magától”: ez a kegyelem.

Derűs napot!

Rácz Ervin,

Erdőd

 

Vélemény, hozzászólás?