„Gyönyörködj az Úrban és megadja szíved kéréseit! Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik: világossá teszi igazságodat, jogodra fényt derít.”
Zsolt. 37, 4-6
Olvasandó: Zsoltárok 37, 1-20
Boldogság, sikeres élet, vágyaink, álmaink teljesülése – ez minden ember óhaja, csak azt nem tudják sokan, hogy melyik út vezet mindezek beteljesüléséhez.
Azt gondoljuk, hogy a mi sikeres életünk megvalósulása attól függ, hogy éppen milyen szelek fújnak, ki hogyan tudja forgatni magát és kiforgatni másokat. Aki ebben bízik, az kudarcok sorát fogja megélni. A zsoltáros egyszerűen és érthetően mondja: „hagyd az Úrra utadat”, mert úgy is fel lehet emelkedni, ha valakit Isten emel fel. Mennyit erőlködik az ember, vagy, ahogy ma szoktak fogalmazni: görcsöl. A szentírás azt mondja, hogy nem kell görcsölni, csak imádni az Istent. Nemcsak örülni kell annak, hogy Isten kezébe vesz és vezet, hanem kérni kell tőle, hogy vezessen, segítsen, karban tartson, és így rájön az ember, hogy csakis így érezheti jól magát a bőrében.
Az egyetlen igazi életbiztosítás, az Istennel való közösség, az Istenre való teljes ráhagyatkozás, és akkor átértékelődik minden az életemben: igazságérzetem, önmagam és mások helyes módon történő elfogadása, el egészen az élet halál kérdéséig. Bárcsak mindannyiunk imádsága lenne: „Istenre bízom magamat, magamban nem bízhatom, Ő formált s tudja dolgomat, lelkem ezzel bíztatom. E világ szép formája, az Ő keze munkája. Mit félek? – mondom merészen: Istenem és Atyám lészen”(398. dics.). Ámen.
Nagy Róbert, Apa