„Istenben bízom, nem félek: ember mit árthatna nékem?”
Zsolt 56, 12
Ennél egyszerűbb, frappánsabb hitvallást én el sem tudok képzelni. Ezt a mondatot úgy kell megtanulni, elsajátítani, ahogy van.
Van nekem egy pólóm, aminek a hátán ez az Ige található. Büszkén viselem. IKE-Táborban kaptam. Egyszer valaki megkérdezte tőlem, hogy nem félek-e attól, hogy valaki emiatt a szöveg miatt csak azért is meg fog leckéztetni és meg fogja mutatni nekem, hogy igenis félnem kell? A válaszom az volt: Nem, mert… (és a hátamra mutattam).
Jegyezzük meg jól!
- Istenben bízom, mert tudom, hogy sokminden bizonytalan és megbízhatatlan körülöttem, de aki Istenben bízott nem csalódott még.
- Nem félek. Ez nem önszuggesztió, nem bebeszélés, hanem a valóság felismerése, mert ha a világ Ura velem van, akkor kicsoda van ellenem? Ahhoz képest ki az, aki ellenem van?
- Ember mit árthat nékem? Jézus arra tanít, hogy nem attól kell nekem félnem, aki a testemet bántja, hanem attól, aki a lelkemnek tesz rosszat.
Tanuld meg jól ezt a mondatot, mert gyógyszer lehet: ma is, hétfőn is, amikor a fű se nő, amikor a munkahelyen stresszelnek, amikor rosszat akarnak ellened… Ez egy bátor és valóságos hitvallás: „Istenben bízom, nem félek: ember mit árthatna nékem?”
Rácz Ervin,
Erdőd