Olvasandó: 58. Zsoltár
„És azt mondja az ember: Bizonyára van jutalma az igaznak; bizony van ítélő Isten e földön!” (12. vers)
Ez a zsoltár egy panaszének. Egy panaszkodó imádság. Imádságaink rendszerint tele vannak a panaszkodással. Ha szétnézünk magunk körül, a szűkebb és tágabb környezetünkben, a világban igazságtalanságot, hamisságot, irigységet, szeretetlenséget, befolyásolhatóságot, korruptságot tapasztalunk nap mint nap, mindenütt. Kiábrándultan, reményvesztetten, csalódottan tekintünk emiatt a jövendőbe, depresszióssá válunk. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy Isten ezeket nem látja, bennünket sem lát.
Sokszor kérjük a bűnösök büntetését, kérjük, hogy Isten bizonyítsa létezését azáltal, hogy megszabadít ezektől, hogy ítélkezik és igazol bennünket. Többször mondjuk, mégis van Isten, aki igazságot tesz a Földön?!
A zsoltáríró Isten kezébe teszi az igazságszolgáltatást. Tegyük mi is ezt! Ámen!
Nagy Erika,
Sárközújlak