Kezdőlap / Napi Ige / 2011. július 8.

2011. július 8.

(Jn 5,24)
Olvasandó: Jn 5,19-30

A folyamatos, szünet nélküli futásunkban egy temetés, közeli barát, vagy épp családtag elvesztése megállásra késztet. Körülálljuk ilyenkor a koporsót, mindenki maga elé réved, egyesek sírnak (és boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak), mások csak bámulnak a semmibe. Beáll a nagyszombati csend és hallgatás, a gondolataink is csak cikáznak ide s tova. Amikor nem a koporsó fejénél, hanem oldalt kell megállnod, számot vetsz: az, aki a ravatalon nyugszik meghallotta Jézus szavát még életében? És ha hallotta, figyelt rá? Követte? Hitt neki? Mert azt mondja Jézus Krisztus ez szükséges az örök élethez: halld meg az Ő szavát és higgy abban, feltétel nélkül! Mert aki hiszi, az – így mondja Jézus – „átment a halálból az életre”. Súlyos szavak. Ítéletet mondanak világunk, életünk, sokszor csak „életnek”, vagy „Életnek” hitt mindennapjaink fölött. És ha nem láttad életén, hogy meghallotta volna, hitt volna Jézusnak? Ha érzed, talán ez a te mulasztásod is?

A kérdésekre választ adni nagyon nehéz. Egyet kérhetünk, egyért könyöröghetünk: „Ámen, bizony jövel Uram Jézus”.

Varga Botond,

Szatmár-Láncos


Szóljon hozzá