„… ismerlek benneteket, hogy az Istennek szeretete nincs meg bennetek:”
Ján. 5, 42
Az Úr Jézus mindenkit ismer: engemet is, tégedet is! Nem csak ismer, ezt el is mondja, s azt is elmondja milyennek lát. A fenti ige, ha érvényes ránk, rád és rám az szomorú, az azt jelenti valami hiányzik belőlünk, nem is holmi apróság, „az Isten szeretete”. De ha olvasod, ha hallod a kritikát az azt jelenti lehet még korrigálni. Nem kozmetikázni, megtérni.
A magyar nyelv két irányba vihet el, az egyik, hogy nem szeretjük az Istent, a másik hogy nem úgy szeretünk ahogyan a Mindenség Ura szeret, ahogyan Isten szeret minket és a világot. A mi esetünkben a másadik eset forog fent, legalább is nyelvtanilag, hiszen megtörténhet, hogy te tudsz úgy szeretni mint Ő aki egyszülött Fiát adta…
Sajnos én őszintén be kell valljam, hogy nem tudok mindenkit, mindenkor feltétel nélkül szeretni, sokszor még a hozzám közelállókat a „legkedvesebbeket” is megbántom. Nem mindig a krisztusi indulat „dolgozik” bennem, akárhogyan igyekszem is…
Szerencsére hiszem, hogy Jézus értem is szenvedett és meghalt, szerencsére az írásokat olvasva, tudom hogy a Feltámadott és élő Jézusban van az örök élet; hogy Szentlélek képes bárkit újjászülni. Fúj ahová akar!
Imádkozom, hogy Isten szeretete velem, bennem is meglegyen, s másokban is…, imádkozz te is! Ámen.
Jobb Domokos,
Ombod