Olvasandó: Jn 8, 48-59
„Monda nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.” Jn 8,58
A 8. rész végén azt látjuk, hogy heves vitába keverednek a zsidók Jézussal. Vádolják Őt azzal, hogy ördög van benne, hogy samaritánus (ellenség). Érdekes elolvasni ezt a pár verset, már csak azért is, hogy lássuk és észrevegyük, hogyan vitatkozik a tudatlan ember: mondhat a másik vitázó fél bármit, ő ugyanazt hajtogatja megállás nélkül. Nem is akarja a másikat meghallgatni, mert csak ő az okos, ő a jó és már tanulni se akar. Mit tegyünk az ilyenekkel? Imádkozni kell értük! És ha visszagondolva magunkra ismerünk, jó bűnbánatot tartani és elgondolkodni azon, hogy: valaki tudja mit beszél és valaki beszél, amit tud. Mi tartozzunk az előbbiek közé!
A fenti Ige nyelvtanilag nem helyes, azonban ennek így van fontos üzenete. A múlt időben is a jelen időt használja Jézus, mert előtte ezer esztendő olyan, mint a tegnapi napnak az elmúlása, vagy mint egy őrjárásnyi idő éjjel. Ő nem az időben van, az idő van őbenne.
Az égő csipkebokornál elhangzott Isten neve: VAGYOK. Vagyok, aki voltam, vagyok, aki vagyok és vagyok aki leszek. Nem bizonyítani akarja itt a létét Isten, hanem azt akarja ma neked is mondani: Én veled VAGYOK mindenkor. Ő VAGYOK az út, az igazság és az élet.
Rácz Ervin,
Erdőd