“Ti a ti Atyátok dolgait cselekszitek…” (János 8:41)
Olvasandó János 8: 37-47
A keresztyének közül olyan büszkén vallják sokan, hogy azért gyakorolják vallásukat, mert őseik is ezt tették. Gyermekkorban velük jártak Isten házába, beleszoktak az istentiszteleteken (miséken) való részvételbe. Ahogy nagyszüleik, szüleik is zsoltárokat énekeltek, imádkoztak, ők is ugyanezt cselekszik, mert így látták otthon, így tanulták a szülői házban. Megtartják, ami jó, tovább viszik az “istenes” életet, ők is tovább adják, gyermekeiknek, unokáiknak. Ez az ősök szokásainak a megtartása és továbbadása az utódoknak.
A keresztyén élet több, mint a megszokott vagy átvett vallásos gyakorlat. Naponta kell megújulni, oda vinni egész valónkat Krisztus elé, hogy Ő szentelje meg életünk minden percét. Élő kapcsolatban kell élni az Isten Fiával.
Ebben az igeszakaszban Jézus arról beszél, hogy nem elegendő csupán azt hangoztatni, hogy a zsidók Ábrahám magvából valók, az azóta eltelt időszakban annyira elfajultak a nemzedékek, hogy egyenesen az “ördög atyától” valónak nevezi őket (44. vers). Már nem számít az igaz Isten tisztelete, már nem létezik sem becsület, sem szeretet, sem jóság, semmi, ami krisztusi, csak annak hangoztatása fontos, hogy ők ki(k) – től származnak. A mában élő nemzedék minek, vagy kinek él ? Önmagának vagy az Istennek? Senkit sem akarok sértegetni, sem megbántani, de amennyiben a mában Krisztusnál valamit vagy valakit előbbre helyez, hasonló a Krisztus korában elő zsidókhoz, akik meg akarták ölni az Isten Fiát.
Kemény szavakat használ Jézus ebben az igeszakaszban, megítéli azokat, akik nincsenek az Istentől, csak emberi érzelmeik, gondolataik, céljaik vannak. Azok felett mond ítéletet, akik csak önmaguknak akarnak élni. A minőségi élet nemcsak annyit jelent, hogy szép ruhát öltök magamra, alaposan megfésülöm hajam, modorommal talán megnyerő is vagyok. “Az Isten lélek: és akik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják” (János 4: 24). Ma is lehet és be kell vállalni a másságot, még akkor is, ha ezért megszólnak vagy kiközösítenek. Krisztusért és az ő anyaszentegyházáért. Ámen.
Fodor Lajos,
Halmi