Kezdőlap / Napi Ige / 2011. január 6.

2011. január 6.

“… tudatlanságból tévedett és megbocsáttatik néki”

(3.Mózes 5: 18-b)

Az elkövetett bűnöket két nagy csoportra lehet osztani: tudatosan elkövetett
bűnökre és tudatlanságból elkövetett bűnökre. Mindkettő büntetés alá esik, a
“tudatlanság” kivételes esetben enyhítő körülménynek számíthat, azonban nem
mentesíti teljes mértékben azt, aki azt elkövette. Gyermekeink ajkáról
halljuk sokszor: nem tudtam, hogy azt nem szabad, vagy senkitől nem
hallottam, hogy nem szabad nekem ezt és ezt megtennem. Ők úgy hiszik, hogy
ezzel elhárítják maguktól a felelősséget, természetesen úgy is gondolják,
hogy ezért nem kapnak büntetést.
A mózesi törvény így fogalmaz:”*Hogyha vétkezik valaki…, ha nem is tudta:
vétkessé lesz, és hordozza az ő vétségének terhét”*( 17. vers). A mózesi
törvény annak módját is szabályozza, hogyan lehet a vétség terhét kivédeni:
a pap vigyen engesztelő áldozatot…,és megbocsáttatik néki. Ez az
ószövetségi feloldozási szabály: a papokhoz kellett fordulni, ők jártak
közbe Isten és ember között, ők kérték és osztogatták a bűnbocsánatot.
Az Újszövetség részesei, mi  keresztyének nem ilyen értelemben hiszünk a
bűnbocsánatban. Azt valljuk, hogy számunkra elegendő a mi legfőbb Főpapunk
engesztelő áldozata, Krisztus kereszthalála. Az Ő vére megtisztít bennünket.
Ezt hirdeti minden református lelkipásztor, különösen az úrvacsorával
élőknek.  Azonban ez nem jelenti azt, hogy azt cselekszünk, amit akarunk, a
törvény ránk is vonatkozik, nem élhetünk teljesen “szabadosan”, Krisztus
áldozata nem tehet bennünket sem könnyelműekké sem felelőtlenekké. Naponta
kérnünk kell az Ő bocsánatát bűneinkre, legyenek azok “akaratlagos” vagy
tudatlanságból elkövetett bűnök. Lehet ezt tenni akár Isten hajlékában, akár
odahaza csendes perceinkben.

Fodor Lajos
halmi lelkipásztor

Szóljon hozzá