Kezdőlap / Napi Ige / 2011. január 2.

2011. január 2.

“—szentséges áldozat ez az Úrnak—“

3 Móz. 2,10B

Mózes 3-ik könyve Isten megváltott népe imádatának van szentelve, szabályozza az ember Istenimádatának, Istentiszteletének a rendjét.

Az egész könyv, annak mindegyik része valamilyen módon az Istentisztelettel foglalkozik

Az Istentisztelet minden vallásban, az Ószövetség népénél is, az a nagy esemény, amelyben az ember a Kijelentésben megismerhető Isten elé lép hódolatával. A kultuszra nem Istennek van szüksége, hanem nekünk. Isten csak kegyelmes elfogadója az ember tiszteletének. Az Istentisztelet látható és hallható külsőségek mellett megy végbe, de hozzátartozik az ember teljes odaadása is. Ilyen volt, és ilyen ma a mi Istentiszteletünk?! Teljes odaadással hódoltunk előtte Karácsonyban, és teljes odaadással, bizalommal tesszük életünket az Új Év reggelén az Ő kezébe?!

A héber Bibliában a Mózes 3-ik könyvét, annak első szava után “Vajjikrá”-nak nevezik, ami azt jelenti: Szólította. Jahve a Szent Sátorból beszélt, amelyet felállítottak, amelyet befedett a Felhő. Ebből a dicsőségből, a kérubok közül ugyanaz az Isten beszélt Mózeshez az égő csipkebokorból, és a Sínai hegyen is.

Most hozzánk is ugyanaz az Isten szól, aki a tegnap, az elmúlt esztendőben szólt hozzánk, a maga Országából és Dicsőségéből, akit megismertünk eddigi életünkben, gyermekkorunktól fogva, aki kijelentette magát nekünk Jézus Krisztusban.

Jahve első beszéde 3 áldozatról: az égő, az étel és a békeáldozatról szól, amelyeket „kedves illatúak”-nak nevez a maga számára. Izráel számára ez a három áldozat volt az Isten által kijelölt eszköz a közeledésre Őhozzá, Aki  “szentségben” lakik. Sokszor azon gondolkodunk mit is tudnánk adni az Úrnak “ jó illatul “, mit is tudnánk adni ebben az esztendőben, hiszen év elején mindig fogadkozunk, hogy majd minden másként lesz, sőt komoly fogadalmakat teszünk. Pedig csak annyit kell tennünk, hogy Rá figyeljünk, arra “ Aki tökéletes, jó illatú áldozata volt az Istennek, akinek az egész élete Istentisztelet volt”.

Mózes 3-ik könyvének 2 részében az ószövetségi ételáldozat leírását olvashatjuk el. Az ételáldozatot elégették az oltáron, kedves illatul Jahvénak. A papok az ételáldozat maradékát megehették. Mint Isten papjainak, akiket Isten kegyelme nevezett ki e szolgálatra, szent és áldott kiváltságunk, hogy vele táplálkozzunk. A Krisztussal való táplálkozás tudatos közelségben tart Istennel és elválaszt a földi dolgoktól.

Nekünk ebben az esztendőben is szükségünk van arra és lehetőségünk van rá, hogy Vele táplálkozzunk, hogy Isten közelében maradhassunk.

Az ételáldozat is Krisztus előképe, tökéletes ember voltában és szentségében, odaadó jellemében. Ez nem engesztelés volt, ahogy Krisztus szent ember volta nem lehetett engesztelés a hívőkért. Az Ő életének szentsége, embersége “igen szentséges” volt, jó illatú mert emberi mivoltában Ő volt “az a szent dolog”.

Az Ő életének jó illata és szentsége ma is példát mutat és meghatározza a jövendőnket, a viszonyulásunkat, a viselkedésünket.

A finomliszt Krisztus Jellemének egyenességéről és kiegyensúlyozottságáról beszél, tökéletes jellemében nem volt semmi szertelenség, hiányosság

A tűz – szenvedés által való megpróbáltatásáról szól, egészen a halálig

A tömjén – élete jó illata

A kovász hiánya – Ő az Igazság, Romolhatatlan

A méz hiánya – Ő nem csupán természetes kedvességgel bírt

A kovász erjedés, a méz elősegíti azt.

Olaj – egész lényében- Szent Lélek hatalma uralkodott

Kemence- Krisztus láthatatlan szenvedése, belső tusakodása

Serpenyő- külsőleg is látható szenvedése

Só- Isten Igazságának éles volta, amely megakadályozza a kovász működését, a Szentség elkülönítő, megtartó hatalma.

A hívő ember, aki Krisztusban van, újjászületett. Új természetében benne lakik a Szent Lélek és a Lélek által el van pecsételve. Így képesek vagyunk úgy járni, ahogyan Ő járt és rámutatni az Ő kiváló tulajdonságaira.

Az ételáldozatból csak egy maréknyit égettek el, ez volt az “azkáráh” az emlékeztető rész. Zákar = megemlékezés valakiről vagy valamiről. Isten Jézus Krisztusért megemlékezik rólunk. Érte, az Isten tiszteletére kiválasztott emberek vagyunk, miként a léviták is.

Elfogyasztása az a lelki Ígéret, hogy az Úr a mi örökségünk.

Az Ő áldozata ma is tanítást, eligazítást, megkülönböztetést és arra való nevelést adnak Isten népe számára. Annak a boldog Ígérete, hogy az Úr lesz a mi örökségünk.

Ne félj hát:

Bízzad

Újra

Életedet

Krisztusra

–          aki jó illatú áldozat volt Isten felé,

hogy a Te életedet is azzá tegye,

jó illattá a földön azok számára, akikkel együtt élsz és találkozol ebben az         évben,

a Szeretet jó illatává.

Ámen.

Nagy Erika

Sárközújlak

missziói előadó

Szóljon hozzá