2011. január 19.

3 Mózes 15

„Így tartsátok vissza Izráel fiait az ő tisztátalanságuktól, hogy meg ne haljanak az ő tisztátalanságuk miatt, megfertőztetvén az én hajlékomat, a mely közöttök van.”

(31)

Amikor a bibliaolvasó kalauz szerint a mára kijelölt 15. fejezetet elolvastam, az első gondolatom az volt, hogy szép kis téma jutott nekem, mit is írjak én erről, talán jobb lenne más témát választani. Aztán mégsem kerültem ki a véletlenül pont nekem jutott fejezetet, hiszen Isten Igéjének minden fejezete verse mondanivalót tartalmaz a ma embere számára.

I.

Az Ige tisztátalanságról beszél, amelytől a ránk bízott közösséget meg kell óvnunk. Nem csak a magad életének tisztaságáért vagy felelős, figyelned kell a környezetedben élő, rád bízott emberek lelki tisztaságára is. Az Igében Isten ezt a védelmező, óvó feladatot Mózesre, Áronra és a papokra bízza, mégsem mondhatjuk azt, hogy a mások lelki tisztaságának őrzése csakis a papok vagy más hivatalos egyházi szolgák feladata lenne. Már a Biblia világában minden családfő, egyfajta papi feladatot is ellátott az övéi között. Az Újszövetség pedig az egyetemes papság elvét hirdeti, tehát felelős vagy azért, hogy a környezetedben élők Krisztus törvénye értelmében tisztán vagy tisztátalanul élnek.

II.

A 15. fejezet a nemiség bizonyos kérdéseit feszegeti. Az Ige mind a férfiakat, mind a nőket figyelmezteti, hogy nemi értelemben őrizzék meg tisztaságukat, vagyis őrizkedjenek a paráznaságtól. A paráznaság kísértéseivel szemben sohasem volt könnyű az embernek helytállni, a XXI. Században azonban e kísértés fokozottabban belopakodik az ember tudatalattijában, hisz reklámokban, plakátokon, filmekben, interneten akarva akaratlanul naponta többször is látunk olyan képeket, jeleneteket, melyek a legpuritánabb lelkű emberben is parázna gondolatokat keltenek. Krisztus szerint lelkünk tisztaságát már a gondolat szintjén meg kell őriznünk.

III.

A tisztátalan élet megfertőzheti az Isten hajlékát, a templomot. Vagyis a tisztátalan gondolatokkal végigült istentisztelet nem válik áldássá az életünkben. Régi szokás egyházunkban, hogy az asszonyok a havi vérzésük idején nem járulnak az Úr asztalához. A férfiaknak is tudniuk kell, hogy az Isten hajléka szent. Nem léphetnek be gonosz, tisztátalan, parázna gondolatokkal. Az istentisztelet csak akkor válhat áldássá, ha gondolatainkat, érzéseinket megtisztítva készülünk rá és kérjük Isten Szentlelkét, hogy ne engedje azokat elkalandozni, még akkor sem, ha velünk szemben vagy mellettünk a padban egy igencsak szép lány vagy asszony ül. Ámen

Máthé Róbert

Patóháza

Vélemény, hozzászólás?