Bibliaolvasás: ApCsel 21, 1-16v.
“Kóré pedig az Iczhár fia, a ki a Lévi fiának, Kéhátnak fia vala; és Dáthán és Abirám, Eliábnak fiai; és On, a Péleth fia, a kik Rúben fiai valának, fogták magokat; És támadának Mózes ellen, és velök Izráel fiai közül kétszáz és ötven ember, a kik a gyülekezetnek fejedelmei valának, tanácsbeli híres neves emberek. És gyülekezének Mózes ellen és Áron ellen, és mondának nékik: Sokat tulajdonítotok magatoknak, holott az egész gyülekezet, ezek mindnyájan szentek, és közöttök van az Úr: miért emelitek azért fel magatokat az Úr gyülekezete fölé? És mikor hallá ezt Mózes, arczra borula, És szóla Kórénak és az õ egész gyülekezetének, mondván: Reggel megmutatja az Úr: ki az övé és ki a szent, és kit fogadott magához; mert a kit magának választott, magához fogadja azt.”
A bibliai történet még a választott nép régmúltjából szól hozzánk, a pusztai vándorlás egy eseményét felelevenítve. Mózes és Áron az Úr által rendelt és kinevezett vezetők, már az Egyiptomból való szabadulást követően, s rendületlenül vezetik a népet. Az emberi hatalmaskodás és irigység, a törvényes felsőbbség el nem ismerése, azonban mint sokszor, úgy most problémát szül. Hárman támadnak Mózesék ellen, de a hátuk mögött még kétszázötven ember, tele haraggal és gyűlölettel. Mindez miért? Mert nem tudják elfogadni két ember vezetését, irányítását, kritikusak, önzőek és tulajdonképpen nem a vezetés fogalmát akarják megszüntetni, hanem ők maguk akarnak a vezetők lenni. Hatalomátvétel, erőszakkal. Elég ember arra, hogy kettőt gyorsan félreállítson. Csak azzal nem számoltak, hogy az Úr félti az övéit, megvédi őket a gonosztól és nem hagyja őket magukra. Emberi közösségekben ez gyakran előfordul. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy kritikát vagy véleményt soha nem lehet megfogalmazni valaki ellen. Felhívni a figyelmet arra, hogy valami rosszul történt, vagy miképpen lenne helyes bármilyen döntéshozatal vagy kivitelezés. Jó észrevételekre, helyes kiigazításra, odafigyelésre mindenkinek szüksége van. De nem mindegy, hogy ez milyen lelkülettel történik, jobbító szándék vagy emberi önzés, kicsinyesség, irigység, vélt vagy valós sérelem, avagy harag áll e mögötte. Mindenki kerülhet hasonló helyzetbe mint Mózes és Áron. Ilyenkor a helyes lépés az Úr segítségül hívása, ahogy Mózes is cselekedett. Ő az ítélőbíró. Mózes a haragra, a keménységre, nem az ő fegyvereikkel válaszol. Az ítélet pedig szörnyű ez esetben (30-33v.), mert nem csak két ember ellen lázadtak, hanem az Isten felé voltak engedetlenek és gyűlölködők. Istenfélelemre és alázatra van szükségünk a szóláshoz és mások véleményének meghallgatásához úgyszintén. Számunkra ez a fent említett bibliai ige tanító üzenete a mindennapjainkra nézve, melyeket ne a támadás keresése hasson át, hanem Isten akaratának a kutatása és az együttműködés.
Ámen
Balla Gábor
Nagykolcs