Kezdőlap / Napi Ige / 2011. december 5.

2011. december 5.

“Tiszta és szeplõ nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya elõtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az õ nyomorúságukban, és szeplõ nélkül megtartani magát e világtól.”

(Jakab 1, 27)

Már Jakab apostol idejében voltak úgynevezett virtuális keresztyének, akik csak látszólag voltak jelen az istentiszteleten, de változni nem akartak, az istentisztelet után folytatták azt az életet, amit előtte éltek. Farizeusi módon élték meg a hitet.

Amikor betegeket, özvegyeket, árvákat látogatunk, megszűnik a képmutatás, mert a gonosz el se megy és, aki azt hiszi, hogy az elesettnek ő tud valamit adni, csalódnia kell. A diakóniát fárasztó, nyűg hit nélkűl végezni. Hányszor tapasztaltam már egy-egy betegágynál, börtönlátogatásnál, hajléktalanmisszión, hogy úgy mentem be, hogy én adok valamit és úgy jöttem ki, hogy én kaptam valamit: feltöltődést, erőt, bíztatást, evangéliumot. Csodálatos dolog ezt átélni és ugyanakkor logikátlannak tűnik. Adnom kell ahhoz, hogy kapjak, szeretnem kell, ahhoz, hogy szeressenek.

Soha nem leszünk tökéletesek, de mégis szeplő nélkülinek, tisztának nevezi Isten azt, aki szeretetszolgálatot gyakorolja, símogat, ölel, meghallgatja a másikat és bíztat.

Ámen!

Rácz Ervin,

Erdőd

 

Szóljon hozzá