Kezdőlap / Napi Ige / 2011. december 19.

2011. december 19.

Mert arra hivattatok el, hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát adván, hogy az ő nyomdokait kövessétek.” 1Pt 2,21

Olvasandó: 1Pt 2,18-25

A mai embert (mi is ebbe a kategóriába tartozunk) két nagy gondolat nyomasztja, ha a szenvedéssel találkozik. Az első ez: nem szeretünk szenvedni. Dehát ki szeret? A mai orvostudományt látva melyikünk az, aki bátran ki meri jelenteni: én szeretek szenvedni, nem akarok gyógyszert bevenni, kezeltetni magam, majd elmúlik. Mindent elkövetünk, hogy szeretteink meggyógyuljanak, nehezen tűrjük a kudarcokat ezekben a harcokban, harcolunk a végsőkig. Mégis, hol sántít ez az egész? Ott – amire nemrég egy orvosbarátunk hívta fel a figyelmet -, hogy az ember számára ma az egészség az egyik legnagyobb bálvány! Ha bálványozom, ott már baj van!

A másik nagy kérdés – amelyet minden korban feltesz az ember: miért szenvedek? Miért engedi Isten, hogy szenvedjek? Ugye, már te is feltetted, mikor szenvedő embert, gyülekezeti tagot láttál? És Péter nem teszi fel ezt a kérdést. Nem akar választ találni, mert tudja, hogy nem lehet. Számára elég ennyi magyarázat: Krisztus is szenvedett értetek, néktek példát adván.

És gondoljunk csak a Golgotán lejátszódott eseményekre! Jézus Krisztus haláltusáját vívja, János és Mária némán szemlélik, a római katonák csúfolják, és kisorsolják egymás közt a köntösét, a farizeusok és írástudók pedig arra bíztatják, ne szenvedjen, szálljon le a keresztről, mentse meg magát. Elhangzik a nagy kérdés: ha másokat megtartott, magát miért nem tartja meg?

Csak Péter gondolatával tudunk felelni erre: értünk szenvedett, hogy nekünk példát adjon! És nekünk az Ő példáját kell követnünk! Mert nem csak példát, de erőt is ad.

Varga Botond,

Szatmár-Németi

Szóljon hozzá