“Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy…”
“Monda néki Filep: Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és elég nékünk”
(János 14: 5,8.)
Olvasandó: János 14: 1-14
Jézus búcsúbeszédeire a tanítványok sem egyformán reagálnak. Tamás a tudatlan, Filep a bizonyosságot váró ember típusa.
a. A tudatlanság nem egyszerű ismerethiány, sokkal inkább zavarodottság, és értetlenség. Egyszerre nagyon sok nekik, amit Jézus önmagáról mond. Nem rég arról hallottak, hogy valaki elárulja, másik megtagadja, halálra keresik.Most meg azt mondja, hogy Ő az Atyához megy. Gyermekeinknél figyelhetjük meg: több dolgot egyszerre nem tudnak megérteni, csak fokról fokra sajátítják el a tudást, jutnak az ismeret birtokába. Pál apostol írja ezzel kapcsolatban egyik levelében, hogy tejnek eledelével tápláltalak titeket, csak azután következett a keményebb “táplálék”. Sokszor érezheted te is, hogy össze zavarodnak érzelmeid, gondolataid, nincs rend és rendszer életedben, céltalanul vegetálsz, pedig már tudod, hogy a te Jézusod ott van már a mennyekben és éretted imádkozik az Atyánál. Maradj nyugton, ne félj és ne rettegj, ne legyenek ostoba kérdéseid, gondolataid!
b. A mában élő ember még inkább több bizonyosságot (bizonyítást) vár, mint a Jézus korabeli. Felvilágosult világban élünk, mindenki lát és hall mindent ami a nagyvilágban történik, közben annyira elanyagiasodtunk, hogy mindenben csak a hasznot keressük. A matéria és a pénz lett a minden. Ebben a furcsa világban élve, szeretnénk látni az Istent vagy akarjuk, hogy Isten cselekedjék a mi elképzeléseink szerint. Gombnyomásra feleljen az Isten, vagy feleljen telefonhívásunkra is, elvégre Ő is modernizálódhat…(Folytathatnánk a sort). A keresztyénség egész története bizonyossága annak, hogy az örök Isten mindig megmutatja önmagát, szól hozzánk, megérint…az Ő egyszülött Fiában. Kell ennél több?!
Fodor Lajos,
Halmi