Bibliaolvasás: Zsolt 31.
Alapige: Zsolt 31, 15v.
„De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem!”
E szép és szenvedélyes hangvételű zsoltárnak a bizalom a fő témája. Kiben bízunk, ha életünk tartóoszlopai megrendülnek? Képesek vagyunk- e a bajban és nehézségekben, kiábrándult és kilátástalan percekben is, az Úrhoz kiáltani, Benne bízni, Őt kérni? Dávid erről tanít, hiszen több versen keresztül is megfogalmazza saját nyomorúságát. A minden oldalról érkező csapások elhárítására egyetlen mentség létezik, egyetlen út van a szabadulás felé: Istenben való feltétel nélküli bizalom, ami csakis a hiten alapul. Az, hogy ismerem az Isten tanítását, vagy már halottam róla itt nem elég. Amint igaz az, hogy bajban ismered meg barátodat, úgy az ember hite is bajban ismerszik, meg, hogy mennyire erős szilárd, kikezdhetetlen. “De én benned bízom Uram”! De – azaz mindennek ellenére, dacára, akárki ellen véleményével szemben. S ezt nem könnyű megélni, mert kimondani könnyű, mint minden mást. Isten felé fordulni és keresni Őt életünk mozgatórugója kell legyen s erről nem szabad elfeledkeznünk akkor sem, amikor már túl sok a viharfelhő vesz körül. “Azt mondom: Te vagy Istenem.” Határozott kijelentés s pont – ez nem szorul egyéb magyarázatra. Ez a kijelentés életem meghatározója. Aki megtapasztalta Isten szeretetét s kegyelmét, e bizalmat sajátjának mondhatja, hitének személyes oldalává válik. Kérjük a Mindenható Atyát, hogy e bizalommal ruházzon fel mindannyiunkat, tudjunk Dáviddal együtt hasonlóképpen rendületlenül megállni, saját “harcaink” közepette.
Balla Gábor,
Nagykolcs