28. zsoltár
Élhet-e az ember Isten szava nélkül? Erre a kérdésre a válasz határozott NEM. Isten hozzánk intézett szava nélkül mi sötétségben és mélységben vergődünk csupán. A néma Isten élettelenséget, üres, jövő nélküli holnapot jelent. Ezért kiált a zsoltáríró: Ne fordulj el! Ne maradj néma! Ne számlálj a hitetlenek és gonosztevők közé! Hitünk csakis akkor lehet erős, ha minden egyes nap meghalljuk Isten szavát, biztatását és bátorítását. Sámuel próféta könyvében olvassuk: “… ritkaság volt az Úr igéje, nem volt látomás.” (1 Sám. 3,1). Ebben korban Isten választott népét a pusztulás veszélye fenyegette. Amikor Isten szava nem hallatszik, akkor az élet semmit sem ér. De milyen jó nekünk abban a tudatban élni, hogy Ő mindig-, így ma is szól mihozzánk. Ne figyeljünk és ne hallgassunk az ember keze által alkotott bálványok hazug és csalárd jövendölésére, ami annyira jellemző századunkra. Azok valóban némák, süketek és vakok. Az ő szavuk mindig félrevezettek, ámítottak és a pusztulásba vezettek. Az ember gyakran kerül szakadékok szélére, amit úgy érez, hogy képtelen áthágni. Ilyen helyzetben nézzünk Istenre, aki ma is azt akarja, hogy válaszoljunk üzenetére, alakuljon ki párbeszéd egymásközt, és ajkunkról zengjen mindenkor a hálaadás: “Áldott az Úr, mert meghallgatta esedező hangomat!” (28:6).
Ilonczai Zsombor,
Szárazberek