Zsid 2,9a
Azt azonban látjuk, hogy Jézus, a ki egy kevés idõre kisebbé tétetett az angyaloknál…
Az úrjöveti várakozásunkban, a felkészülés folyamatában talán a legfontosabb, hogy ahhoz hasonuljunk, Akit várunk. Amikor vendégséget szervezünk, tekintettel vagyunk a minket meglátogató ízlésére: szeretnénk vendégünk kedvében járni. Karácsonyra készülve is ez kell a legfontosabb legyen életünkben: Krisztushoz hasonulni, minden erőnket összeszedni, hitünket erősíteni, hogy felkészüljön az életünk az Ő fogadására.
Az Zsidókhoz írt levelet is így kell olvasnunk: mint megváltozásra/megváltásra vágyó zsidóknak. És hogy mi nem vagyunk zsidók? Sokszor azok vagyunk. A törvényeskedés, a parancsok evangélium fölé rendelése, a gerendák a szemünkben, a sokszor farizeusi viselkedésünk semmivel sem jobb vagy keresztyénibb a saulus-lelkületű farizeusokénál.
És mi a levél mai üzenete felénk, mivel segít bennünket a készülésben? Egy igazságot – általunk is ismert, és sokszor elmondott, de kevésszer átgondoltat – oszt meg újra: „látjuk, hogy Jézus egy rövid időre kisebbé lett az angyaloknál”. Nem egyszerűen csak az emberré létel, a testetöltés misztériuma fogalmazódik itt egy egyszerű emberi kijelentésbe, annál többet jelent: az Isten Fia érted és értem feladta királyi mivoltát, uralkodói és mindenható fenségét félretette, „földig hajolt a kárhozott világért… hogy élhess odafenn”.
És mit jelent ez az úrjöveti készülődésben? Mi valósul meg ebből a mi életünkben? Le tudunk mi hajolni? Fel tudunk valakit a földről emelni? Mert ez azt jelenti, hogy lehet megrándul a derekam, lehet sáros leszek a sárban ülőtől, lehet bemaszatolom a kezem vagy a nyakkendőm. De mi ez a megváltói Szeretethez képest?
Ő nem egyszerűen csak lehajolt, nem csak bepiszkolta a ruháját, de szúrt a töviskorona, csattant a korbács, hasított a szeg. Érted és értem. Azért, hogy legyen Kit várnod, hogy legyen Aki „megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak.” (Zsid 2,15)
Varga Botond-Endre
Szatmár-Láncos, slp.