Kezdőlap / Napi Ige / 2010. december 29.

2010. december 29.

Zsidókhoz írt levél 13: 1-6

„Az atyafiúi szeretet maradjon meg.” (1)

Ha elmúlik Karácsony, a szeretet lángja halványabban ég. – fogalmaz meg egy szomorú igazságot a sokunk által ismert karácsonyi sláger. Egyszer egy családban a Jézuska ajándékait várva a gyerekek megfogadták, hogy jók lesznek, szépen és békésen fognak együtt játszani, különben nem kapnak semmit. Ünnepek alatt be is tartották fogadalmukat, ünnepek után néhány nappal viszont, anyjuk egyre többször kellett figyelmeztesse őket, hogy jók legyenek, szépen játszanak, ne veszekedjenek és verekedjenek folyton. Egy alkalommal az anyjuk megkérdezte: miért vagytok ismét rosszak, nem emlékeztek már, hogy mit ígértetek a Jézuskának. Az egyik gyermek csodálkozva anyja kérdésén így felelt: édesanyám! De hisz elmúlt már karácsony.

Úgy gondolom, hogy e kis történet gyermekszereplőiben nagyon is magunkra ismerhetünk, hisz az ünnepek idején vigyázunk arra, hogy ne bántsuk meg senkit, szeretetteljesen és békésen viselkedjünk, de ünnepek után elfelejtjük, hogy Jézus Krisztus születése a legnagyobb ajándék, amit kaphatunk, elfelejtjük, hogy mit fogadtunk az Úr asztalánál Istennek. Mai Igénknek különösen mély üzenete van a Karácsony utáni napokban.

I.

Az Ige atyafiúi szeretetről beszél. Ez tulajdonképpen testvéri szeretet jelent. A Biblia tanításában, Isten mindannyiunk közös Atyja, így is szoktuk megszólítani: „Mi Atyánk”. Mindannyian, akik benne hiszünk, Istennek Krisztusban megváltott gyermekei vagyunk, vagyis egymás testvérei. Vannak olyan felekezetek, ahol a gyülekezeti tagok egymást testvérnek szólítják, így is kifejezve a fent említett bibliai tanítást.

Erre az atyafiúi, testvéri szeretetre sok helyen nevel az Írás (Az atyafiúi szeretetről pedig nem is szükség írnom néktek, mert titeket Isten maga tanított meg arra, hogy egymást szeressétek; – I.Thessz 4.9. Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek legyetek. – Róm 12.10), mert hívő életünkben elengedhetetlenül fontos, hiszen ha szeretet nincsen énbennem olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom.

II.

Mivel atyafiúi szeretet nélkül lehetetlen Isten gyermekeként élni, a mai Ige arra tanít, hogy a környezetünkben ugyan lassan kikopik a karácsonyi hangulat, mi viszont vigyázzunk arra, hogy szívünkben az atyafiúi szeretet maradjon meg. Ehhez viszont szüntelenül élő kapcsolatban kell állnod Istennel, hogy feltöltekezz az Ő kifogyhatatlan csodálatos szeretetével, és ezt továbbítsd testvéreid, embertársaid felé. Egy ismeretlen szerző „Mindig csak adni” c. versében a vizét ontó jó öreg kút így szól:

„de hiszen a forrás nem én vagyok!

Árad belém, csak továbbadom,

vidáman, csendben és szabadon.

Hadd éljek ilyen kút-életet,

osszak áldást és sok-sok szeretetet!

Nem az enyém, Krisztustól kapom,

egyszerűen csak továbbadom.”

Nem elég csak Karácsonykor feltöltekezni szeretettel, mert így előbb utóbb kiszáradt vermekké válunk. Állandó, élő kapcsolatod legyen Istennel, és akkor életedben

Máthé Róbert

Patóháza

Szóljon hozzá