Kezdőlap / Napi Ige / 2010. december 27.

2010. december 27.

„Annakokáért a lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket egyenesítsétek föl,

És lábaitokkal egyenesen járjatok, hogy a sánta el ne hajoljon, sőt inkább meggyógyuljon.” (Zsid 12, 12-13)

Lassan elmúlik a karácsony. Az ünnepek célja az, hogy egy kicsit kipihenjük magunkat, a fáradalmakat, de leginkább akkor van értelme ünnepelni, ha erőt is kapunk tőle és a lelkünket is megtisztítjuk. Miért van mégis az, hogy sokszor fáradtabbak vagyunk ünnep után mint előtte? Tegnap a buszon beszélgettem egy fiatalemberrel, aki elpanaszolta nekem azt, hogy milyen fárasztó is volt a karácsony este, barátaival „belementek az éjszakába” és úgy lerészegedtek, hogy fáj a feje és rosszul érzi magát. Lecsüggesztett kezeket és ellankadt térdeket láttam. De nem kell másnaposnak lenni ahhoz, hogy csalódás legyen az ünnepelésből. Aki csak úgy élte meg a karácsonyt, hogy: legalább most mosolyogjunk, szeressük egymást, ha nem is szívből, de színből kedvesen fogadjuk a vendégeket, mert azt úgy illik karácsonykor – nem csoda, ha elfáradt.

A fenti Ige azonban nem arról szól, hogy siránkozzunk, mert ez sem úgy sikerült, ahogy vártuk, hanem egy határozott felszólítás, teremtő szó: fel a fejjel! Emeld fel kezed, egyenesedj ki és indulj! Nézd, az áldott orvos közeleg és ahogy a sántáknak mondta, úgy neked is üzeni: Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat és járj! Járj az egyenes, becsületes, keskeny úton, a hétköznapi szeretet útján, mely soha el nem fogy! A hétköznapokon lehet igazán szeretni, megölelni, bátorítani, mosolyogni, kedvesnek lenni.

Találkoztam a napokban elcsüggedt betegekkel, könnyező elitéltekkel is. Bármily furcsa, ott is éreztem Isten szeretetét és láttam, hogy ők is érzik. Én hiszem, hogy nekik karácsonyuk volt, nem mint a fenn említett fiúnak.

Halljuk hát meg a mai Ige biztatását, szerető Atyánk van, aki erősít, gyógyít és most lendületesen elindít téged is egy jobb, csodásabb, egyenes úton!

Semmi pánik, Jézus él!

Rácz Ervin

Erdőd

Szóljon hozzá