Olvasandó: Zsid. 12, 1-11
„Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet és az Isten trónjának a jobbjára ült. Gondoljatok rá, aki ilyen ellene irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek.”
Zsid. 12, 1-3
Kedves testvéreim!
Lassan karácsony után vagyunk és ilyenkor el szoktunk gondolkodni azon, hogy vajon megérte-e azt a sok fáradtságot ez az ünnep, amelyet rááldoztunk? Vajon gazdagított-e igazi értékekkel 2010 karácsonya, vagy maradt minden a régiben?
Sokat szoktunk beszélni arról, hogy nemcsak karácsonykor kell szeressük egymást, nem csak karácsonykor kell jónak lenni és emberségesnek, de ahogy távolodunk az ünneptől ennek a jóságnak és szeretetnek a megélése valahogy nem akar működni az életünkben.
A mai napra kirendelt Ige, karácsony ünnepével kapcsolatosan, párhuzamot von ember és Isten között. Míg az ember csak három napig tud jó lenni, addig Isten, karácsonykor olyan ajándékot adott, ami, jobban szólva, Aki egy életre szól. Ezért tanácsolja: NÉZZÜNK FEL JÉZUSRA, aki azért hagyta ott a Menny országának örömét, hogy nekünk példaképünk, erőforrásunk lehessen.
A tele pohárba már nem lehet önteni, a tele szívbe, a megterhelt lélekbe szintén nem, ezért komolyan a szívünkre helyezi azt a tanácsot, hogy TEGYÜNK LE MINDEN RÁNK NEHEZEDŐ TERHET, mert elképesztő terheket hordozunk. Olyanokat, amelyekről már magunk sem tudunk, de ott vannak a szívünkben, vagy olyanokat, amelyekkel már megszoktuk az együtt élést. Talán az idei karácsonyt is ilyen terhekkel ünnepeled, ünnepelted. Van egy jó hírem: meg lehet szabadulni. Jézus Krisztus mondja: jöjjetek énhozzám, akik meg vagytok terhelve. Mondd el neki, add át neki, nem szükséges teli zsákkal haladni az élet útján!!!
Nemcsak letenni kell, de vigyázni kell, hogy ne vegyünk fel újabb terhet. Ezért mondja így az ige: álljatok ellen a megkörnyékező bűnnek, mely behálóz és mozgásképtelenné tesz. Mindez nem megy egyedül, de nem is kell egyedül harcolnom, hisz van harcostársam: JÉZUS KRISZTUS!
Egyedül hamar elcsügged az ember, csupán önmagunkra nézve és emberi erőforrásokra támaszkodva, hamar feladjuk. Nézzünk hát Jézusra, aki nem törődött azzal, hogy mi vár rá, nem törődött az istállóval, az üldöztetésekkel, a szitkokkal, a korbáccsal, a töviskoronával és a kereszttel. Csak azzal törődött, hogy hogyan segíthet rajtad és rajtam. Merd rábízni magad. Ámen.
Nagy Róbert,
Apai ref. lp.