“Hit által engedelmeskedett Ábrahám…”
Zsidók 11:8a
Az eget és földet teremtő Atya szólítja meg Ábrahámot, aki felismerve benne a legnagyobb hatalmat engedelmesen végzi azt, amit reá bíz. Az ígéret számára így hangzik: “fölviszlek téged (…) néked adom a földet.”Ez Ábrahám adventi várakozás beteljesülésének első foka, ami idős kora ellenére számára megadatott: meglátni az Urat, beszélni vele, ami az idők során nagyon keveseknek adatott meg. Karácsonykor Isten az Ő egyszülött Fia által az egész emberiséget átölelő cselekedetet vitt véghez. Ma erre a nagy eseményre figyeljünk: a világ és az idő központjára, teljességére. Isten célja ma sem más, csakis az, mint hajdanán: felismerni Őt, őszintén engedelmeskedni, hálát adni a gyermekért. Ábrahám számára hihetetlen volt Isten ígérete: “…vajon száz esztendős embernek lesz-é gyermeke?” Ez a jövőbetekintő kérdés számára valósággá vált egy esztendő elmúltával,
hiszen fiú adatott néki. Ma, Karácsony szombatján hirdessük a világnak hálaadással: “Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének.” Ésaiás 9:6. Ismerjük fel benne a Megváltót, aki által számunkra is hangzik az ígéret: fölviszlek téged, néked adom azt. Nekünk, az ő országának minden ajándékát. Vedd át ma Tőle! A tiéd! Ámen