„Erről nekünk sok mondanivalónk van, mert nehéz megmagyarázni, minthogy eltompult a hallásotok. Ugyanis ennyi idő múltán, már tanítóknak kellene lennetek, mégis arra van ismét szükségetek, hogy titeket tanítson valaki az Isten beszédeinek alapelemeire, mert olyanokká lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem kemény eledelre, aki ugyanis tejen él, járatlan az igazság igéjében, mivel kiskorú. A nagykorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek érzékszervei a gyakorlat következtében már alkalmasak a jó és a rossz megkülönböztetésére.”
Zsidókhoz írt levél: 5,11-14
Mikor egy gyermek megszületik, szerettei minden nap nézegetik, méregetik, hogy lássák mennyit fejlődött. Sokszor évek múlva csodálkozik el az ember, mikor látja egy immár felnövekedett szerettét, hogy hogy megnőtt, mintha soha nem is lett volna pici.
De tudjuk, hogy vannak olyan gyermekek is, akik esetében valamilyen oknál fogva megállt a fejlődés, akár testi, akár szellemi értelemben. Az ilyen szülő elkeseredve, szomorúan tekint a fejlődésben visszamaradt gyermekére.
A mai Ige alapján azon kell elgondolkodnunk, hogy a mi Mennyei Atyánk mit lát és mit érez a mi lelki fejlődésünkkel kapcsolatban. Szomorúan vagy pedig örömmel tekint ránk ebben az értelemben?
Sokan azt gondolják, elég napi egy-két gépiesen elmondott imádság, egy kis templomba járás és már örül is az Atya. Az Isten ennél többet vár tőlünk. Azt várja, hogy tudjunk megbocsátani, hogy szeressük ellenségünket, hogy imádkozzunk azokért, akik átkoznak minket. Azt várja tőlünk az Isten ebben az adventben, hogy ne csak magunkat lássuk, hanem vegyük észre magunk körül a kiáltó szükséget. Mint akik nem csak tejnek italával táplálkozunk adnunk kell egymásnak nemcsak pénzen vásárolt ajándékokat, hanem a Lélektől kapottakat is, mint amilyen a szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság. Légy te is Isten országának építője, hiszen ha „Krisztus testének tagja vagy már, Tőled az Isten, már többet vár. / Szeress és szolgálj, amíg lehet, ki tudja meddig tart életed.” Ámen.
NAGY RÓBERT
APA