Kezdőlap / Napi Ige / 201. augusztus 17.

201. augusztus 17.

„Amint pedig Péter lent az udvarban volt, odajött egy a főpap szolgálói közül; És meglátván Pétert, amint melegszik, rátekintvén, monda: Te is a Názáreti Jézussal voltál! Ő pedig megtagadá, mondván: Nem ismerem, s nem is értem, mit mondasz. És kiméne a tornáczra; és a kakas megszólala. A szolgáló pedig meglátva őt, kezdé ismét mondani az ott állóknak: Ez közülök való. Ő pedig ismét megtagadá. De kevés idő múlva az ott állók ismét mondják Péternek: Bizony közülök való vagy; mert Galileabeli is vagy, és a beszéded is hasonló. Ő pedig kezde átkozódni és esküdözni, hogy: Nem ismerem azt az embert, a kiről beszéltek. És másodszor szóla a kakas. És Péternek eszébe juta a beszéd, a melyet néki Jézus mondott, hogy mielőtt a kakas kétszer szólana, háromszor megtagadsz engem. És sírva fakada.” (Márk. 14,66-72)

Péter az egyik legbátrabb tanítvány, mert miután testével, sőt kardal védené meg Mesterét, most hogy elfogják csak ő követi egyedül Jézust, hogy megtudja mi lesz vele.  Ne a tagadását lássuk tehát, mert a többiek már mind kereket oldottak.

A fenti néhány sorban Csodák történnek! Ezeket élheti át Péter és ezeket örökíti meg Márk.

Csoda az, ha valakit felismernek! Nagyobb csoda, ha valakit arról ismernek meg, hogy Jézussal jár (járt), hogy köze van Jézushoz! És mégnagyobb csoda az, ha valakit a beszédje árul el, hogy Jézushoz tartozik – bár itt inkább tájszólásra utalhat a szentíró.

Kívánom, téged is ismerjen meg a világ, s ismerjen rád Jézusodról, lássa életedben hallja beszédedben te a Krisztusé vagy!

Az nem csoda, hogy Péter tagadóvá válik, hisz korábban Jézus maga mondta mikor a tanítvány fogadkozott, hogy ez bekövetkezik.

Mi sem vagyunk mindig állhatatosak, el-elbotlunk, le-leesünk nem minden körülmény között vállaljuk fel Megváltónkat…

Másodéves teológus voltam, s október 31.-én Mákófalván hirdettem az Igét a nyugdíj előtt álló lelkésznek segítve, aki zokon vette, hogy a szószéken bűnről, megtérésről, folytonos reformációról beszéltem. Elmondása szerint ő bűntelen volt – akkor legalábbis. Kapásból 10 olyan dolgot tudtam volna mondani, ami rövid látogatásom során szemembe ötlött hibaként, olyan dolgokat, amik az ő lelkén száradnak, mint hiányosságok, hiábavalóság, sőt bűn, de nem olvastam be neki, nem világosítottam fel. Miét nem? Tiszteltem benne a vént, meg aztán készült az ebéd és éhes voltam, jó volt leülni, mint Péternek a főpap tüzéhez melegedni. Az útiköltségemet sem fizette még ki az öregúr… Ha belegondolok, talán ma sem mondanám el neki, mint ahogy nagyon sok embernek nem mondom el, hogy élete a HALÁL felé rohan, s ha nem változtat az ÖRÖKHALÁL felé.

A kakasszó, ébresztőt fúj! Nekem, s neked talán az öreg nyugdíjas lelkésznek is, ha élteti még az Isten.  És Isten csodája, hogy elé borulhat sírva az, aki ráébred hibáira, tétovaságára, bűneire, s még nagyobb csoda, hogy Isten meg is bocsát az eléborulónak. Ámen.

Jobb Domokos,

Ombod

Szóljon hozzá