Az Úri Ima kenyérre vonatkozó kérése állott a 19. Nemzetközi Presbiteri Konferencia középpontjában. Áhítatok és előadások szóltak a mennyei és a földi kenyérről a szép számban egybegyűlt presbiter körében, akik Erdélyből, Felvidékről, Kárpátaljáról és itthoni gyülekezeteinkből jöttek a három napra. Az előadók, igehirdetők között voltak erdélyi testvérek is. A tartalmas tanításon túl a presbiterek és a gyülekezetek lelki összetartozása, s a teremtett világ megőrzéséért érzett felelőssége is erősödött.
Az egész konferencia lelki alaphangját adta meg Dr. Nagy Antal Mihály sárospataki professzor megnyitó áhítatában, aki a vándorló népnek adott parancsolatokról, a „nem csak kenyérrel él az ember” intéséről bontotta ki a sokrétű üzenetet 5Mózes 8,1-3 alapján. Egykoron a választott nép ért üdvtörténeti korfordulóhoz. Ha ebben a helyzetben a fundamentumokat szétszórják, az élet-halál határához jutnak. Izrael döntés elé került, nem kisebb volt a tét: akarsz-e élni Izrael, majd emberiség, most magyar nép? Ha megtartjuk az Úr parancsolatait, akkor élni fogunk. A kenyér az istenkapcsolat függvénye is. Ha az Úr akarja, elveheti, de van hatalma arra is, hogy az égen ablakot nyisson, s mannahullás legyen. Az igazi mennyei kenyér Jézus, Róla szól az Isten szájából származó Szentírás. Aki megtartja Isten parancsolatait, az nem az események után kullog, hanem Jézussal egy vagy ezer lépéssel az események előtt jár. Dr. h. c. Szabó Dániel, a Szövetség elnöke rámutatott: ez a konferencia nagy felkiáltójel, a földi és mennyei kenyér drága értékére tanít. Kérésére a „nagyhaza” területéről érkezettek köszöntötték a konferenciát, Pályi József, az erdélyi, László Kálmán, a királyhágó-melléki, Gyúrkó Miklós a kárpátaljai, s egy presbiter a nemrég megalakult felvidéki testvérszövetség nevében. Szász Bálint Róbert szilágysámsoni lelkipásztor az élet kenyerével, az élő Krisztussal gyakorolt közösségünkről adott tanítást, színesen, bibliai és irodalmi példákkal. Csak az Úr Igéje utáni éhségben elégül meg szeretetéhségünk, jutunk igazi békességre, s arra a közösségre, amiben gazdagon „fakad föl számunkra a kegyelem forrása”. Dr. Pecsuk Ottó, a Magyar Bibliatársulat főtitkára tudós alapossággal mutatta be az ó-, és újszövetségi asztalközösségeket. Az ószövetségi étkezés, asztalközösség a hálaadás alkalma volt, istentiszteleti ranggal. A kenyér, a pászka az Isten áldásának volt a jele. Isten volt a házigazda, ami Urunknál az utolsó vacsorában teljesedett be. Az Ószövetségben a hasonló étkezett a hasonlóval, Jézus ezt is kitágította, s olyanokat hívott meg asztalához, akik nem tudják viszonozni, s ez mindig nyitottságot is jelentett. Jézus asztalközössége Isten irgalmát közvetíti minden embernek. A jézusi vacsora Isten Országáról szólt, de átformáló ereje is van, senki nem marad az, aki volt, s egyben az öröm forrása is.
Az esti áhítatokat Tőkés Attila gegesi lelkész/Erdélyi Egyházkerület tartotta. Az 1Sámuel 17-ből vett történettel azt hangsúlyozta, hogy a kenyér nem elég a győzelemhez, valami több kell. A kérdés, kire nézünk? Góliát önmagára nézett, ez lett a veszte, Saul Góliátra, s félt. Dávid Istenre és győzött. Szólt az „anyaországi kenyér” értékéről, amit egykor szülei vittek neki, s aminek mindennél jobb íze volt. Ez az élmény a mennyei kenyérrel együtt az összetartozás forrása lett sok erdélyi református életében. A reggeli imaközösségeket Dr. Viczián Miklós missziói titkár és Dr. Judák Endre képzési titkár vezette. Dr. Nagy Mihály ny. debreceni iskolaigazgató szombat reggeli áhítatában „tanárosan” tagolta a kérdéseket-válaszokat arról, hogy a kenyér táplálék, a hálaadás oka, de jelkép is, Jézusban élő-éltető kenyerünk.
A vasárnapi munka kérdését vizsgálta előadásában Dr. Szűcs Ferenc budapesti teológiai professzor, rámutatva: elmosódtak mára a határok ünnep és hétköznap, szent és profán között, aminek egyik következménye lett az ember önkizsákmányolása. Így fordult át a hetedik nap megszentelése egyfajta végtelenített kihasználásba. Márpedig az őskeresztyének a hét első napját, a vasárnapot kezdték megszentelni, ami az új teremtés kezdete, a feltámadott Úr napja. A vasárnap az örökkévalóságra nyitott ablak, amikor csöndben lehet elkezdeni az új hetet, ott lenni Isten előtt, majd tenni a dolgunkat. Ahol a kezdeni-lenni-tenni sorrend felborul, elvész a vasárnap eredeti értelme is. Dr. Nagy Antal Mihály sárospataki professzor a református böjtről adott tanítást az Ige, Kálvin és a hitvallások szellemében. A böjt gazdag szellemi, lelki és testi értékelését adta, ami nem csak az önfegyelem, önvizsgálat, ima, engedelmesség alkalma, hanem ajtónyitás a jövőre, erőgyűjtés. Az emberi lélek böjtje „pusztai böjt” (R. Bohren), amikor Ő veszi át a szót, s mi ebben a csöndben meghalljuk Urunk szavát. Dr. Békefy Lajos, a Presbiter lap felelős szerkesztője vetített képes előadásában nem csak az öko-mozgalmakkal és a lehetséges partneri viszonnyal foglalkozott, hanem kibontotta a Biblia „zöld” üzeneteit. A zöld már a Biblia első fejezetében megjelenik, s húszszor fordul elő pozitív, de intő értelemben is. Az Ige a teremtett világról, nem a természetről szól, ennek védelmére adta Istenünk a „műveld, gondozd” második mandátumot az embernek. De az „uralkodj” parancsát félreértve, a kizsákmányoló attitűd sok környezeti ártalomhoz vezetett. A jövő útja a teremtéstársi viszonyt megcélzó „műveld, őrizd” isteni parancs. Hét pontban ajánlást fogalmazott meg presbitereknek az őrzés, művelés konkrét lehetőségeiről. Felüdítő volt hallgatni azt a zenei műsort, amit a Vocem Laudis kamaraegyüttes adott, akiket Böszörményi Gergely, a Református Zenei Fesztivál alapítója és gazdája mutatott be.
Csodák soráról számolt be Dr. Katkó László, a nagydobronyi/Kárpátalja református gyermekotthon igazgatója. A holland Stichting Osteuropa támogatásával 1,4 millió dollár értékben hozták létre a páratlan gyermekotthont, ahol ma már teljes önellátásra rendezkedtek be. A testi fogyatékkal élő gyermekek felkarolásának példaértékű intézetévé váltak. 11 féle kenyeret és nyolcféle péksüteményt is termelnek. A hazai csodák sorában mutatta be az egyháztáji mozgalmat Pál Sándor, a Református Szeretetszolgálat igazgatója és Dr. Kocsis Attila projektfelelős. Céljuk a kistermelők helyi bevonása az ellátásba, a vidékfejlesztés sajátos lehetőségeivel. Alapelveik között szerepel a bizalom és a jó sáfárkodás. Piaclehetőségeket nyújtanak, vetőmagot osztanak, szakmai programokat szerveznek. Kleknerné Dr. Nyitray Réka professzornő nagy ívű előadásban ismertette azt a sokrétű tevékenységet, amit a tudomány tesz a kenyérért. Gondolatébresztő mondandója végén üzenetet fogalmazott meg, ebből idézünk: „Nem elég teológiai szinten síkraszállni a keresztyén értékrend elismertetéséért. A tudományos eredmények megfelelő felhasználásának meghatározását keresztyén tudósok tudják csak hatékonyan képviselni. A társadalmi felhasználás formáit csak keresztyén közgazdászok és politikusok tudják meghatározni. Ha az Atyától kapott tudományunkat keresztyén formában szeretnénk az emberiség javára fordítani, akkor mindent meg kell tenni a keresztyén iskolák, egyetemek és poszt-graduális képzési helyek támogatásáért és a keresztyén értelmiség kiműveléséért. A református egyház ebből a szempontból élen járt. Az energiák hatékonyságának fokozása már csak egyetlen módon lehetséges: fókuszba kell állítani az elitképzést. Csak így juthatnak református erkölcsi elveket magukban hordozó keresztyén emberek döntéshozó pozícióba”.
A gödöllői Szent István Egyetem hallgatói, Hornyeczki Ádám és Berkeczi Szabolcs ismertette üdítő, fiatalos lendülettel az Édenkert programot, majd Dr. Kodácsy Tamás mutatta be a hazai ökogyülekezeti mozgalmat, amelyhez egyre több közösség csatlakozik. Az idei konferencia, ami valóban kenyérbe vágó kérdések és válaszok sokaságával kínálta meg a résztvevőket, a Kálvin-téri templomban úrvacsora osztásos istentisztelettel zárult. Ezen a „nem csak kenyérrel él az ember” igei üzenetét erőteljesen szólaltatta meg Szegedi László lelkipásztor, az Erdélyi Református Egyházkerület generális direktora. Mennyei és földi kenyerünkért, a teremtett világért hordozott felelősségünk tudatosításáért egyedül Istené a dicsőség! (DRBL)
Dr. Békefy Lajos
