“Munk lkodjatok ne az eledel rt, a mely elv sz, hanem az eledel rt, a mely megmarad az r k letre, a melyet az embernek Fia d majd n ktek; mert t az Atya pecs telte el, az Isten.” (Jn 6,27)
J zust jb l keresik. Keresett ember lesz, f leg miut n tezer embert megvend gel. Ilyen kir ly kell nek nk, aki kenyeret ad ingyen, ilyen embert ig nyel nk, akin l nem kell dolgozni. J zus azonban gy kezdi a mai Ig nket: munk lkodjatok! Azonban felemeli a tekintet nket a keny rr l, ami fontos ugyan, de van enn l sokkal sz ks gesebb: eledel az r k letre.
A II. vil gh bor v g n orosz hadifogs gba hurcolt k el az egyik katon t (t bbek k z tt). Ez a katona, ahogy teltek-m ltak a hetek s h napok ott a hadifogs gban, term szetesen sz p lassan minden t valamik ppen telre cser lte, hogy h tha k pes lesz t l lni. V g l semmi m s rt ke nem maradt, mint egyed l a karikagy r je. Az a gy r , amit a feles ge h zott az ujj ra ott s akkor, amikor h zass got k t tt. Azt n l tta ott az egyik r, hogy ezen a f rfin m g ott van a karikagy r . Azt mondja “J jj n ide! Na tudja mit, nem veszem el ezt a gy r t, aj nlok mag nak egy zletet. Maga odaadja ezt a karikagy r t, n meg adok mag nak egy akkora cip t, ami belef r a tenyer be.” Akkor ez a f rfi m r napok ta hezett, nem evett semmit, mert nem volt mit. m r nagyon sok kil t vesztett a s ly b l, s tudta azt, hogy minden nap, amivel seg ti valahogy a t l l s t, h t tal n ez az, amibe lehet kapaszkodni. Elgondolkodott ezen “H t oda k ne adnom.” S akkor a k vetkez jutott esz be. “Nem, n ezt a gy r t nem adom oda, mert ezt a gy r t a feles gem h zta az ujjamra akkor, amikor h zass got k t tt nk. Hogyha n r n zek erre a gy r re, akkor benne van az, hogy n haza akarok j nni, hogy n lni akarok, hogy n szeretem a feles gem, a gyerekeim, a csal domat, hogy n szeretem a haz mat. n ezt a gy r t nem adom, akkor ink bb meghalok.” s h t persze nem halt meg, k l nben nem tudn nk ezt a t rt netet. maga mes lte lelkigondoz j nak: “Tudod, n ott mindig r n ztem erre a gy r re, s eszembe jutott a feles gem, az esk v . Eszembe jutott a haz m, a csal dom, s ebb l mer tettem er t.”
J zus az let kenyere, bel le mindig tudunk er t mer teni, csak lj nk a lehet s ggel, mig m g lehet!
men!
R cz Ervin,
Erd d