,,Abból a városból pedig a samáriaiak közül sokan hittek benne az asszony szava miatt, aki így tanúskodott: Megmondott nekem mindent, amit tettem. Amikor tehát a samáriaiak Jézushoz értek, kérték őt, hogy maradjon náluk. És ott maradt két napig. Az ő szavának sokkal többen hittek, az asszonynak pedig meg is mondták: Már nem a te beszédedért hiszünk, hanem mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy valóban ő a világ üdvözítője.” – (János 4,39-42)
Egyik lelkipásztor ezzel a történettel kapcsolatban leírta, hogy az ember élete során –mint amiképpen a samáriai asszony is – három fontos dologgal néz szembe: 1. Hogyan jut el Jézushoz? 2. Mit tesz akkor, amikor Jézussal találkozik? 3. Hogyan távozik el tőle? A samáriai asszonyt történetét ismerjük: megérkezik egy piszkos múlttal rendelkező asszony Jézushoz, hallgatja Őt, felfedi élete szennyét, majd bizonyságot tesz Róla. Milyen csodálatos érzéssel feküdhetett le aznap este! Vizet kapott, nem is akármilyet, Élő vizet! Ez nem csak arra volt jó, hogy ez az asszony az önérzetén, az önbecsülésén javítson, hanem a megvetett, a lenézett emberből Jézust hirdető, másokat Jézushoz vezető szolga lett. Egyszóval misszionárius. Itt pedig mindig az fontos, hogy Jézus áll a középpontban, vagyis nem az esemény, nem a samáriai asszony, hanem Jézus. Szolgáljuk Őt, és vezessünk másokat is hozzá! Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szatmár-Kültelek