„Közben a tanítványai kérlelték: Mester, egyél! Ő pedig azt mondta nekik: Van nekem eledelem, amit egyem, amiről ti nem tudtok. A tanítványok ekkor azt kérdezték egymástól: Netán valaki hozott neki enni? Jézus pedig azt mondta nekik: Az én eledelem az, hogy annak akaratát tegyem, aki elküldött engem, és az ő munkáját elvégezzem.” (Jn 4,31-34)
Reggeli nélkül ki nem mozdulj a házból! – szól a dietetikus vagy táplálkozási tanácsadó helyreigazitó figyelmeztetése. De vajon a lelkünk táplálására is ennyire figyelünk?
Jézus tanítványai megérkeznek a samáriai Tescóból vagy Lidlből. Nem nagyon értik, mi folyik ott kinn a kútnál. Nyilván megszokták már, hogy Jézussal fura dolgokat éltek meg addig is. Nem is szólnak bele a témába. Jönnek-mennek a samáriaiak, de kedvesen eszükbe jut, a Mester még nem evett. Megkínálják, de Jézus meglepően elutasítja, mondván, hogy az Ő szükségletei már ki vannak elégítve. Mivel táplálkozik Jézus? Akár még ma is. Isten akaratának cselekvésével. Isten akarata pedig az, hogy minél többekhez eljusson az evangélium, az örökéletmentő szó. Jézus szeretetével etet, és így lakik jól.
Nehogy azt gondoljuk, hogy ez csak Jézus tápláléka. „Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól.” (Jak 1,27) Naponként ehetünk ilyenképpen. Szeretetünket osszuk, mert csak így tud bennünk az növekedni. Most őszintén! Nem jó érzés az, hogy Isten általunk mutatja meg szeretetét még olyanok felé is, akiktől nem várhatunk viszonzást? Jó érzés adni, és ezt nemcsak Mike Tyson boxoló vallhatja. Táplálja az adót, megelégíti, mert megtalálja ebben az élete értelmét is. Jó étvágyat!
Rácz Ervin,
Szigetlanka