,,Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát és semmit, ami a felebarátodé!” – (2 Mózes 20,17)
A Tízparancsolat záró versét idéztem, tulajdonképpen a 10. parancsolatot. Azért, mert ez mintegy összefoglalja a második kőtábla hat parancsolatát, amely az ember-ember kapcsolatról szól. Hiszen mindent a kívánságból indul ki. Aztán rövidebb vagy hosszabb úton de ez okozza a paráználkodást, lopást, hamis tanúzást és végső soron az ölést.
Közhelyszerű a megállapítás, hogy olyan társadalomban élünk, amely egyik legerőteljesebb, sőt központi üzenete, hogy kívánd! Ezt azonban nemcsak mondja, hanem milliárdokat felhasználva, a legrészletesebb szociológiai, pszichológiai és kommunikációs kutatások eredményeit felsorakoztatva, hatalmas marketing birodalmakat kiépítve célozzák meg mindannyiunk értelmét és szívét. Ezzel a profi hadsereggel szemben teljesen esélytelenek vagyunk. Az ezek mögött álló erőknek ugyanis nem az a céljuk, hogy jónak találd őket, hanem az, hogy nézd, halljad, befogadjad. Mert nagyon jól tudják, hogy ők az erősebbek, és hatással vannak rád. Ne feledd, milliárdokat fektettek be abba, hogy megnyerjenek téged. Hogy mindenestül elültessék és folyamatosan fenntartsák bennünk a kívánságot. Ebben nőnek fel gyermekeink, ebben élünk mindannyian. Nem tudjuk a kívánságaink, az étvágyunk csillapítani, mindenből mindig többet akarunk, és többet is szerzünk.
Amennyiben szeretet tölti be a szívünket, nem kívánjuk a másét; és amennyiben megkívánjuk azt, ami a másé, nem lakozik a szívünkben Isten szeretete. A kívánság folyamatos mesterséges gerjesztésének csodálatos ellenszere a hálaadás. Legyen példánk Jézus Krisztus, akinek minden vágya, minden kívánsága az volt, hogy az Atya akaratát megcselekedje, és minden embert, bennünket is, váltsághalála árán az Atya szeretetével megismertessen. Ő adjon több erőt, több szeretetet a mi éhes szívünkbe! Ámen!
Varga Tamás Sándor,
Túrterebes