„Akkor Mózes Izráel fiaival együtt ezt az éneket énekelte az Úrnak: Énekelek az ÚRnak, mert felséges ő, a lovat és lovasát tengerbe vetette.” – (2 Mózes 15,1)
Az alábbi igeszakasz, Mózes hálaénekéről tudósít, amikor az Úr szolgája hálát ad a szabadításért! Az ember életének szerves része kell legyen mindenkor, a hálaadás és köszönet, az Úrnak. Minden alkalommal köszönetet kell mondjuk az Úrnak, hogy életünk minden szegmenségben ott akar lenni vezetni, bármely élethelyzetben is legyünk. Mózes szíve azért volt hálával telve, mert az Úr nem hagyta a népét a veszedelembe, hanem kimentette és megszabadította. Valószínűleg így született meg ez a hálaének.
Egy szép zsoltár így vall erről:
- „Adjatok hálát az Istennek, / Imádkozzatok szent nevének!
Hirdessétek dicséretét / És minden jótéteményét!
Beszéljétek a népeknek / Nagy csudáit, melyeket tett! - Néki vígan énekeljetek, / Sok csudadolgát dicsérjétek!”
Te ma miért vagy hálás? Én hiszem sok mindenért köszönetet mondhatunk, hát most tegyük meg együtt és énekszóban, otthonaiban, adjunk hálát az Úr kegyelméért életünkben, a következő ének első versével:
- „Jöjj, mondjunk hálaszót / Hű szájjal és hű szívvel,
Mert rajtunk itt az Úr / Nagy csodadolgot mível.
Már anyaölben is / Volt mindig gondja ránk.
A sok jót, mellyel áld, / Ki sem mondhatja szánk.” (MRÉ 412:1)
Ámen.
Kaszaniczki Csongor,
Erdőd