,,Amikor Fülöp odafutott, hallotta, hogy Ézsaiás prófétát olvassa, és megkérdezte tőle: Érted is, amit olvasol?” – (ApCsel 8,30)
Az etióp főember útja magányos. A sivatagon halad át, kezében az Írás, de a szíveben kérdések vannak. Isten azonban nem hagyja magára azokat, akik őszintén keresik Őt. Küld valakit – egy embert, aki hallgat, kérdez, és segít megérteni. Fülöp nem nagy szónoklatot tart, nem kezd teológiai fejtegetésekbe, csupán mellé szegődik, és ott, abban a pillanatban Jézusra mutat.
Ebben a rövid, poros útszéli találkozásban benne van az egész evangélium: Isten látja a kereső szívet, és odavezeti hozzá az üzenetét. A Lélek összekapcsolja azokat, akik távol vannak egymástól, de közel vannak Istenhez. És amikor a főember megérti az örömhírt, nem vár tovább: „Íme, itt a víz! Mi akadálya annak, hogy megkeresztelkedjem?” – és új emberként folytatja útját.
Isten ma is így munkálkodik. Talán mi vagyunk azok, akiket odaküld valaki mellé – hogy meghallgassuk, megkérdezzük, és Jézusra mutassunk. Vagy épp mi vagyunk az etióp főember, aki keresi, de még nem érti az Igét. Bárhogy is legyen: a Lélek ma is szólít, ma is vezet, ma is találkoztat. Ámen!
Gáti Gábor,
Halmi