„Péter és János pedig így válaszolt nekik: Vajon igaz dolog-e Isten előtt rátok hallgatnunk inkább, mint Istenre? Ítéljétek meg! Mert nem tehetjük, hogy ne beszéljünk azokról, amiket láttunk és hallottunk.” (ApCsel 4,19-20)
Kire hallgatunk? Ki irányítja az életünket? Kinek akarunk megfelelni?
A ma embere azonnal, öntudatosan és határozottan azt mondja: nekem nem parancsol senki. Azt csinálok, amit én akarok. Kikérem magamnak! S közben nem veszi észre, hogy ezzel zárja el leginkább magát Isten akaratától. Esetleg megkérdezi a ChatGPT-t, mert manapság azzal is szoktak beszélgetni az emberek. A mesterséges intelligencia pedig azt mondja, amit az illető hallani akar. Nem kritizálja, nem tart tükröt, egyszerűen kiszolgálja, és ez imponáló, de semmiképpen sem célravezető.
Vannak, akik lavíroznak a lehetőségek között és igyekeznek a nekik megfelelő, aktuálisan tetszetős megoldásokat hozni. Hallgatni próbálnak az idők szavára, még akkor is, ha azok csupán szirénhangok. Hosszútávon pedig joggal érezheti magukat becsapva, átverve, mert nem ezt ígérte a marketing, ami manipulálta őket.
Vannak, akiket a félelem vezérel. Lehet, hogy munkájukat is úgy kell végezzék, mert tartanak a büntetéstől, a retorziótól. Vagy egyszerűen fogott emberek, mert engedelmeskedéssel tartoznak, vissza kell fizessék a szívességet, tehát nem szabadok.
Péter és János első pünkösdkor elindultak egy úton, a Szentlélek által vezetett úton. Ő formálja lelkiismeretüket. Nem lehet őket megfélemlíteni, sem lefizetni. Benne megtalálták a biztonságukat. Istenre hallgatnak. Ő beszél hozzájuk és megértik Őt. Nemcsak vasárnap akarnak neki engedelmeskedni, hanem életük minden napján. Szabad élet csak Krisztusban van. Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka