,,Azután összegyűjtötte Mózes Izráel fiainak egész közösségét, és ezt mondta nekik: Ezek azok az igék, amelyekről azt parancsolta az Úr, hogy meg kell tennetek:” – (2 Mózes 35,1)
Olvasandó: 2 Mózes 35;
„Ezek azok az igék, amelyekről azt parancsolta az Úr, hogy meg kell tennetek:…” – olvassuk a mai üzenetben. Nem szeretünk parancsokat kapni, még Tőle sem, csak áldást! Embertársaiktól sem szeretünk parancsokat kapni. A parancs valamilyen kényszert jelent számunkra. Mi viszont szeretünk parancsolni és el is várjuk az engedelmességet. A parancs korlátozza a szabad akaratunkat, a cselekvési területünket, az egyéni elképzeléseinket, elvárásainkat. Az új szövetség népeként szeretjük kiemelni, hogy Jézus Krisztus nem kényszerített, nem parancsolt, hanem kért, szelíden kért, nem dorgált. Az Atya pedig nem csak parancsolt, hanem a következményeit is leírta annak, mi történik, ha nem engedelmeskednek parancsának. Aki például nem tartja meg a nyugalom napját, azt megöljék. A Mi Atyánk parancsai azonban a mi érdekünkben hangzanak el. Nevelnek, tanítanak, védenek. Megtanítanak a helyes viszonyulásra Istenhez és egymáshoz. Hiszen a földi szüleink is így nevelnek bennünket és így parancsolnak nekünk, a mi javunkra. Nem teljhatalmú fitogtató Ő, hanem féltőn nevelő, vigyázó. A helyes életvitelre irányító, aki az istentisztelet rendjében, az adakozásban is az összetartásra, egy szövetséghez való tartozásra tanít. Az egymásra figyelés akkor lesz eredményes, ha először Rá figyelünk. Az asszonyok és férfiak összefogtak, nem sajnálták az idejüket, adományoztak és dolgoztak, szolgáltak az Istennek! Igazi csapatmunkára nevelte őket, amelyik erősítette a közösségüket, fenntartotta a jó rendet az Istennel és embertársaikkal. Az elmúlt héten, az Egyházkerületî Nőszövetségi Konferenciára készülve megtapasztaltam én is mit jelent, amikor asszonyok és férfiak összefognak, mintegy 200-an egymásra figyelve értekeznek és hetekig dolgoznak, hogy még többen, 1500-an jól érezzék magukat. Akik azért gyűltek össze, hogy megerősödjenek a Krisztussal és egymásban való közösségben. Szeressük a parancsait, figyeljünk az utasításaira! Örüljünk, hogy kér tőlünk és megbíz bennünket parancsának teljesítésével! Ámen.
Nagy Erika,
Sárközújlak